Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
A halva születettek statisztikai adatai Felsőszeli anyakönyveiben A halva született csecsemők összes születésszámhoz viszonyított részesedése Felsőszeliben valamivel magasabb, mint Alsószeliben, ám itt sem haladja meg jelentősen a két százalékot. Az adatok felvételének indoklása a másik község erre vonatkozó adatainál található. 10. táblázat A Felsőszelihez tartozó majorok és egyéb települések halvaszületéseinek összesített adatai az 1918-1938 közötti időszakban Fö % Dögös 1 0,04 Felsőszeli 47 1,96 Körtvélyes 2 0,08 Sziget 2 0,08 Összesen 52 2,17 Csecsemő- és gyermekhalandóság, valamint egyéb rendkívüli halálesetek A csecsemő- és gyermekhalandóság itt is hasonló, mint Alsószeliben. Az adatok felvételének megokolásától az ismétlések elkerülése érdekében ugyancsak eltekintek. 11. táblázat. A Felsőszelihez tartozó majorokban és más településen születettek gyermekhalandóságának és rendkívüli haláleseteinek összesített adatai az 1918-1938 közötti időszakban Fő % Dögös 18 0,75 Felsőszeli 452 18,86 Körtvélyes 21 0,88 Nagyigmánd 1 0,04 Sziget 16 0,67 Összesen 508 21,19 A táblázatból kiolvasható, hogy a mainál léptéknyivel nagyobb volt a korai halálozási mutató. Az adatok a másik községhez hasonlóan értelemszerűen magukban foglalják az egyéb olyan halálozási eseteket is, mint pl. a második világháborús frontveszteségek stb. Ezek különválasztását a kis esetszám miatt itt sem tartottam célszerűnek és indokoltnak. A családnevek A magyar szakirodalom fogalomhasználatában - amint már fentebb utaltam rá - alapvetően két megnevezés járatos erre a névelemre: családnév és vezetéknév. A kettő együtt, sőt néha egymással felcserélhető szinonimaként él a köztudatban. A vezetéknév fogalmi tartalma arra utal, hogy a névegyüttesnek ez az eleme megelőzi a másikat. Ennek oka a finnugor nyelvek jelzős sorrendjére vezethető vissza, ahol a jelző általában a jelzett szó előtt áll. A többelemű névrendszer kialakulásakor az újonnan használatos, ún. megkülönböztető elem kijelölő jelzői szerepe miatt a szóbeliségben megelőzte a másikat. Láthatjuk, a vezetéknév mint fogalom csak a magyarban állja meg a helyét, hiszen az indoeurópai nyelvekben az ettől eltérő jelzős szórend miatt ún. latinos sorrendben ez a névelem sorrendileg a második helyen áll. Magam szerencsésebbnek tartom a fogalomhasználatban a családnév terminus technikust, mert az könnyebben megfeleltethető az európai nyel35
