Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
Adataim között található egy olyan is, ahol az 1919-ben bejegyzett leányanyás születésből származó felsőszeli gyermeket jóval később örökbe fogadták. Ezt az adatot egyedisége miatt az egyszerűség kedvéért a törvényesített gyermekek közé vettem fel, noha tisztában vagyok azzal, hogy ezt az esetet önálló kategóriát alkotó csoportba kellett volna besorolnom. 8. ábra. Felsőszeli és az anyakönyvezés szempontjából hozzátartozó majorok egyedülálló anyáinak szülései 1918-1938 között 0,70% 0,60% 0,50% ♦ 0,40% 0,30% 0,20% 0,10% 0,00% ♦u < ♦ ♦ ♦ < ♦ ♦ ■ m...él i ♦ át 1 . m A A * "á ..A í 1.......ár- A m....î A- A .......* f %<9. % % <9 • % \ \ \ % % % % \ \ % % \ \ \ %. % (A = az összes leányanyás szülés, B = a törvényesített gyermekek, C = özvegyek) A 7. és 8. ábrák diagramjaihoz szükségesnek tartom magyarázatként hozzáfűzni, hogy az ott felvett kategóriák mindegyikében benne foglaltatnak a halva születettek és az időközben elhunytak adatai. Ezeket az eseteket magamnak természetesen különválogattam, ám úgy találtam, hogy önálló csoportként történő elkülönítésüknek a családnevek vizsgálata szempontjából nincs különösebb hozadéka. Községenkénti statisztikai mutatók ALSÓSZELI Az Alsószeliben anyakönyvezettek lakóhely szerinti megoszlása Köztudott dolog, hogy az 1895-ben bevezetett állami anyakönyvezés elveinek kidolgozásakor a törvényalkotók külön figyelmet szenteltek az anyakönyvi kerületek kialakítására. Fő szempont volt az egyes kerületekhez tartozó népesség viszonylagos arányossága. Ez általában azt jelentette, hogy a népesség nagysága nem haladta meg az adott körzetben a háromezret (Vörös 2004: 110). Ha a 19-20. század fordulóján belelapozunk az alsószeli anyakönyvekbe, azt tapasztaljuk, hogy a településhez tartozó majorokon kívül Királyrév lakosságát is itt anyakönyvezték. Ez az 1904. évi XXVI. törvénycikk hatására változott meg, mivel az kimondta, hogy a hatálybalépéstől a városok mellett immár a nagyközségek is önálló anyakönyvi kerületet alkotnak (Botos 1995: 10-11). Alsószeli ebbe a kategóriába tartozott. Az anyakönyvek vezetése a jegyző, segédjegyző és aljegyző feladata volt. Az anyakönyvezés mindig a kerületek székhelyén történt. A kezdetektől szigorú szabálynak számított, hogy az anyakönyvet vezető személyek saját magukra, házastársukra, gyermekeikre és szüleikre vonatkozóan adatokat nem jegyezhettek be. Magam is találkoztam olyan esettel, amikor a jegyzőnek született gyermeke, s ezt a bejegyzést az említett szabály alapján helyette más kéz rögzítette. A 4. számú táblázatban összesítve megadom azokat a településeket, amelyek a vizsgált időszakban az afsószeli anyakönyvekben az újszülöttek lakhelyeként voltak feltüntet29
