Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Gazdasági átalakulás, megélhetési lehetőségek
A felsőszeli szövetkezet - miután 1991-ben kivált az 1975-ben csatlakozott többi rész - 1996-ban megszűnt. Az alsószeli módosult formában és tulajdonviszonyokkal a mai napig működik. Honlapja szerint 1755,4 ha mezőgazdasági területen gazdálkodik, amelyből 276 ha saját tulajdon, 109,5 ha a szlovák állami földalap tulajdona, 207,5 ha-t az egyháztól, 1162,4 ha-t pedig magánszemélyektől bérel.21 Az 1989 óta eltelt időszak társadalmi-gazdasági változásai - amint az országban22 - a két Széliben is átalakították a mezőgazdasági termelést, legalább olyan mértékben, mint az az 1948 utáni fordulatot követően történt. Gazdálkodási formák, gazdaságtípusok Az ezredforduló évtizedeinek családi gazdaságai iránti nagyfokú érdeklődés a magyar néprajztudományban nem meglepő jelenség. S nem is egyedül a jelenkutatások rendszerváltás utáni élénkülésével magyarázható, hanem minden bizonnyal szerepet játszanak ebben a tudományág hagyományai, az ősfoglalkozásokig visszanyúló gazdálkodási formák, avagy a paraszti munka- és üzemszervezet vizsgálata iránti folyamatos érdeklődés. Az utóbbi kapcsán írja Szabó László: „A magyar néprajzban Fél Edit indította el a munkaszervezeti kutatásokat az 1940-es évek elején. Jó két évtized elteltével már átfogó tipológia is született. Ez világossá tette, hogy a munkaszervezet különböző típusai mögött eltérő jellegű és működésű parasztüzemek (gazdaságok) állanak, s a végzett munka során ezek egymással meghatározott viszonyba kerülve hozzák létre az eltérő típusú munkaszervezeti formákat. Éppen ezért arra volt szükség a továbblépéshez, hogy a parasztüzemek jellegét, belső szerkezetét feltárjuk, s meghatározzuk ezek típusait is.”23 Szabó László és az általa teremtett irány követői számára a kiindulási alapot a munka mint tevékenység jelenti. Szerintük valamennyi parasztüzem vegyes tevékenységszerkezetű soksok táji változatban, ám mindegyiknek van fő, a többinél jelentősebb tevékenysége. A munkaerőt alapvetően a család tagjai jelentik bennük: „Amikor egy parasztüzem össztevékenységét vizsgáljuk, akkor lényegében a paraszti család tevékenységszerkezetét elemezzük, s ezt kiegészítjük a közösség egész tevékenységrendszerének családban lecsapódó részével.’’24 Néprajzi eredményekre alapozó szempontok alapján rendezi a parasztgazdaságok típusait a két Szélihez közel eső Farkasd és Negyed esetében Danter Izabella. Tanulmányában a munkaerő eredete és felhasználása, valamint a termelési ágazatok és termelési módok képezik a rendszerezés alapját.25 A nem ennyire közeli, de ugyancsak kisalföldi Táp parasztüzemeinek típusait, gazdaságait, azok változásait, mozgásait kimerítő részletességgel elemzi az 1920-1959 közötti időszakra vonatkozóan munkájában 21 www.pddsaliby.sk 22 Az országos jellemzőkről írja összefoglalóan Nagy Zsuzsanna: „A rendszerváltozás a mezőgazdaságot nagyobb mértékben érintette, mint más ágazatokat. A szlovák mező- és erdőgazdaság teljesítményének csúcsidőszakában, 1980-ban 382 ezer főt foglalkoztatott, 1991-ben már 27%-kal kevesebbet, 2002-ben pedig mindössze 83 ezer fő dolgozott az agrárszektorban. A közel 80%-os létszámveszteség kedvezőtlen hatással volt a mezőgazdasági termelés teljesítményére, és nagyban hozzájárult a magas munkanélküliségi ráták kialakulásához." Nagy 2004: 307. 23 Szabó 1997: 298. 24 Szabó 1997: 301. 25 Dantera 2005: 198-202. 187
