Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
A legtöbben már az 1950-es években úgy kezelték a reszlovakizációt, mint erőszakkal, zsarolással kikényszerített döntést, s ezért azt eleve jogtalannak és érvénytelennek tekintették. Mások részben tabuizálták, részben pedig mint rövid és kellemetlen epizódot igyekeztek kihullajtani a kollektív emlékezet rostáján. Ezzel együtt a szlovákiai magyar közbeszédben a közösség közel kétharmadának korabeli kikényszerített döntése ma is bűnnek vagy legalábbis erkölcsileg kétséges lépésnek számít. Ezt igazolják az alsó- és felsőszeli otthon maradtak, a ki- és betelepítettek visszaemlékezések is. A lakosságcserének és a csehországi kényszermunka-akcióknak, akárcsak a reszlovakizációnak a széliek és a Szélibe áttelepített tótkomlósiak emlékezetében sokféle olvasata van. Ezek közül a mátyusföldi etnikai tér változásait vizsgálva arra az interpretációs keretre érdemes felhívni a figyelmet, amely lehetővé teszi a nemzetállami homogenizáció, etnikai tisztogatás átfogó kategóriáinak használata mellett a kistérségi és lokális mélyelemzéseket is. A csehszlovák és a magyar nemzetállam 20. századi határvitái, a kisebbségekkel kapcsolatosan egymástól sok tekintetben eltérő etnopolitikai koncepciói és konfliktusai mögött ugyanis helyi szinten, a lokalitások, falvak és városok szintjén a végletekig kiélezett konfliktusok jegyében módosult etnikai térben fokozatosan kialakultak azok az alulról szerveződő együttélési szabályok, minták, amelyek a frontális szembenállás, a magyar kisebbség globális felszámolását célul kitűző csehszlovák erőpolitika lezárulta után megteremtették az újrakezdés lehetőségét. A magyar etnikai tér a folyamatosan szűkülő kompakt magyar kistérségek létezése ellenére a 21. század elejére alapvetően olyan etnikai kontaktuszónává alakult, amelyben állandósult interetnikus szabályok, viszonyok működnek. A kutató számára kötelező elfogulatlanságon túl a magyar-szlovák vegyes települtségű régiók elmúlt hatvan-hatvanöt éves fejlődése is arra kötelezi az elemzőt, hogy próbálja meg az érintett többségi és kisebbségi, betelepült és kitelepített népesség érdekeit, szempontjait egyaránt figyelembe venni. A 20. század folyamán s különösen az 1945-1949 között elkezdődött telepítési, asszimilációs, migrációs folyamatok következtében mára magyar-szlovák etnikai kontaktuszónává alakult át a korábban magyar többségű dél-szlovákiai etnikai tér. A történeti, politikai, társadalmi és gazdasági térformáló erők átrendezték az addig viszonylag stabil nemzetiségi erőviszonyokat, jórészt feloldották a korábban ebben a régióban élesen kirajzolódott nyelvhatárt. Alsó- és Felsőszeli 20. századi nemzetiségi arculatának változásaiban a vizsgált évek hozták az első radikális változásokat, amelyek azonban nem teljesítették be az előzetes várakozásokat. A helyi magyar többség megőrizte domináns pozícióit, ugyanakkor mindkét falu vegyes etnikumúvá vált. A kényszermigrációk hatására olyan népesség került nagy tömegben a két községbe, amely a maga szlovák-magyar kétnyelvűségével, túlnyomórészt evangélikus vallásával, a mezőgazdasági munkában szerzett korábbi jelentős tapasztalatával viszonylag könnyen adaptálódott a helyi viszonyokhoz. Az 1948. évi kommunista hatalomátvétel, illetve a földműves szövetkezet létrehozása után mind a szeli, mind pedig a tótkomlósi kommunisták számára fontos új politikai bázis teremtődött az együttműködésre. A telepítések és a magyar kisebbséget ért jogfosztások konfliktusos emlékezete mellett mára a hétköznapokban mindkét faluban az együttélés logikája és magatartásformája dominál. Az időről időre kiújuló országos nemzetiségi viták helyi szinten nem váltanak ki jelentős visszhangot. A multietnikussá vált térben az együtt élő magyarok és szlovákok mindazonáltal máig hiábavalóan keresik, követelik azt az etnopolitikai modellt, amelyben a kisebbségi paradigmát felválthatná az egyenrangúság, a konszociáció, az együttműködés koncepciója. 120
