Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
tanulmány és még több publicisztikai írás foglalkozott a témakörrel. A történetírás 1989 után mindkét országban sokat tett annak érdekében, hogy a korábbi évtizedek mulasztásait bepótolja. A „tiszta magyar" Szeli emléke A mátyusföldi „színmagyar” települések közt több szempontból is különleges helyet tölt be a Dudvág parti Alsó- és Felsőszeli.39 (1960-tól kezdve valójában három településről beszélhetünk, amennyiben az Alsószelihez tartozó Alsóhatár ekkor önállósult, ekkor vált önálló településsé.40) A két községet a reformáció korai szakasza óta magyar anyanyelvű és evangélikus többségű népesség lakta. Az evangélikus felekezetűek hite az ellenreformáció nagyszombati központjának közelsége és a kíméletlen üldöztetések ellenére túlélte a 17-18. századi heves támadásokat, a gyülekezet feloszlatását, a Pusztafödémesen kijelölt artikuláris hely nem csekély távolságából adódó nehézségeket.41 És bár a két falu evangélikus és katolikus családjai igen erősen elkülönültek egymástól, súlyosabb csoportos konfliktusról nincs tudomásunk. A két falu belső tagozódásának alapját azonban kétségkívül a magukat egymással szemben meghatározó evangélikus és katolikus magyar gyülekezetek jelentették. Ez a faluközösség minden intézményi és rokonsági szintjén egészen az 1947-1948. évi kitelepítésig fennmaradt szigorú elkülönülése meghatározta a falu egész működési rendjét. Nemcsak az imaházak, illetve templomok, hanem az iskolák és a kocsmák is a két vallás szerint oszlottak meg. Nem is beszélve a házasságkötésen belül szigorúan megkövetelt vallási-felekezeti endogámiáról.42 A mintegy másfélszáz lelkes felsőszeli és a harminc körüli alsószeli személyből álló zsidó közösségben a többség ebben a magyar túlsúlyú közegben a csehszlovák államon belül is fenntartotta magyar identitását, még ha a zsidó nemzetiséget választók aránya Felsőszeliben az 1930. évi népszámlálásnál már meg is haladta az 50 százalékot.43 A generációs emlékezetben rögzült élményekben, történetekben fennmaradt két Szeli a boldog békeidők - azaz a két világháború közötti első csehszlovák korszak - állapotait tükrözik.44 A paraszti gazdálkodás utolsó nagy korszakát élte ekkor a Mátyusföldön, így az általunk vizsgált két Széliben is. A földreformok ellenére volt mód a földvagyon gyarapítására, a parasztbirtokok korszerűsítésére. A tisztességes vagy szűkös megélhetést biztosító földművelés ezernyi terhe a virradattól napnyugtáig munkáját végző parasztemberek és családtagjaik számára sok öröm és boldogság forrását is jelentette. A háromgenerációs nagycsalád, a 39 A két Szeli helytörténetét Id. Danajka 1993; Pukkai 2007. 40 Angyal 1998. 41 Danajka 1993: 55-56. 42 Az oktatásra vonatkozóan Id. Szabados 2007: 210-214. 43 Vö. kötetünkben Bányai Viktória és Kormos Szilvia tanulmányának táblázatát az izraelita vallásúak és zsidó nemzetiségűek számának 1921-1930. közötti alakulásáról. 44 A deportálások, kitelepítések emlékezetét az 1932 előtt született személyekkel Alsó- és Felsőszeliben készült 3-3 interjú, a Tótkomlóson, Budapesten, Zombán és Tevelen folytatott beszélgetések. Hird-Újtelepen Árendás Zsuzsa taksonyiak körében végzett gyűjtőmunkát, s ennek részeként készített interjút a településre került szenekkel is. A korpusz fotos részét alkotja még Danajka Lajos írásos visszaemlékezése, Szélibe települt tótkomlósiak részben feldolgozott emlékanyaga, valamint Závada Pál Hazátlanok sorakozó (Hunnia-Duna TV, 1992-1998) c. dokumentumfilmje. Szarka 2003; Szabados 1997; Molnár-Szarka 2007. 110
