Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben

déseit járja körül.31 Itt kell megemlítenünk, hogy mindmáig kéziratban maradt Szabó Károly és É. Szőke István munkája a lakosságcsere történetéről, amely pedig igen gazdag gyűjteménye a korabeli adatoknak, forrásoknak.32 Az MTA Kisebbségkutató Intézete és a komáromi Kecskés László Társaság együttműködésével megjelent forráskiadványok, emlékkötetek először kapcsolták össze csehszlovákiai magyarokat ért jogfosztások kapcsán a levéltári és az emlékezetkutatásokat.33

A kérdéskör történeti, szociológiai, néprajzi vonatkozásait, a jogfosztottság éveinek emlékezetét Magyarországon Újváry Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzkutató professzora egy gömöri parasztember visszaemlékezésén keresztül mutatta be.34 A csehországi deportálások, a magyarországi kitelepítések s a többi kényszertelepítés felvidéki magyar érintettjeinek visszaemlékezéseiből Molnár Imre és Varga Kálmán, illetve Újváry Zoltán után Zalabai Zsigmond adott közre bőséges válogatást Magyar Jeremiád címmel.35 Zalabai Zsigmond könyve összeállításakor - a könyvünket megelőző anyaggyűjtéshez hasonlóan - pályázati felhívást adott közre és a beérkezett pályamunkákból gyűjtötte össze a jogfosztottság és hontalanság évei népi írásbeliségének dokumentumait. Újváry Zoltán, Varga Kálmán, Molnár Imre és Zalabai Zsigmond munkái egyértelműen felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy az egész kisebbségi magyar közösség történelemszemléletét, közösségi identitását meghatározták a világháború utáni események és tapasztalatok.

Az 1945-1948/49 közötti történeti periódus visszaemlékezéseinek összegyűjtése, rendezése, az államhatalmak cseréjének hatását vizsgáló kutatási program interjúanyagának feldolgozása sok tanulsággal járt. A „hontalanság” és „jogfosztottság” éveinek a történeti, generációs emlékezete ma is, az eseményeket felnőttként megélt kortársak fokozatos eltávozása ellenére, rendkívül erősen él s az 1989 óta eltelt évtizedekben szervesen beépült a szlovákiai magyar közösség kulturális emlékezetébe, történeti identitásába. A szlovákiai magyarok viszszaemlékezéseinek eddigi elemzési kísérletei is azt jelzik, rendkívül sok elfelejtett emlék, információ, összefüggés kerülhet felszínre. Másrészt az ellentmondásos értelmezések szembesítése a kényszertelepítések és a kényszerasszimiláció történeti képét is árnyalta.36

A legnagyobb érdeklődés és számbeli fejlődés azonban kétségkívül a helytörténeti irodalomban figyelhető meg. A kitelepítések 50. és 60. évfordulója alkalmából nagyon sok szlovákiai és magyarországi település jelentetett meg alkalmi kiadványokat, amelyekben fontos dokumentumok, adatok láttak napvilágot. A legalaposabb helytörténeti feldolgozás az egyik legerősebben érintett szlovákiai magyar településről, Gútáról született, Angyal Bélának köszönhetően.37 A magyarországi feldolgozások közül a legsikeresebbek a regionális, megyei alapozásúak, mint például Fazekas Árpád, Horváth Zoltán vagy legújabban a Tolna megyei telepítések történetét feltáró László Péter munkája.38 Emellett nagyon sok

31 Kugler 2000.

32 Szabó-É. Szőke 1981.

33 Szarka 2003; Molnár-Szarka 2005; Nemesné 2006.

34 Újváry 1991.

35 Zalabai 1995.

36 A kezdeti, jórészt lokális gyűjtések közül Id. pl. Oláh 1992; 1994. Ezt követte néhány átfogó interjúgyűjtés, pl. Szarka 2003; Takáč 2003; Nemesné 2006; László 2005; Molnár-Szarka 2005.

37 Angyal 1997.

38 A szlovákiai magyar települések évfordulós irodalmából példaként említsük meg Pukkai László mátyusföldi, Pelle Emil gömörpéterfalai és Tánczos Tibor nagymegyeri munkáját: Pukkai 2002; Pelle 2002 és Tánczos 1995. A magyarországi helytörténeti és emlékirodalomból pedig Id. Horváth 1998; Fazekas 2001; László 2003.

109