Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
határkijelölések után gazdaságilag, kulturálisan tartósan perifériális helyzetbe került térség népességének kényszerű belső munkaerő-migrációja miatt. Mint ahogy a kisebbségi nyelvi jogok szinte folyamatos korlátozásának, az akkulturációs és amalgamációs folyamatok nyomán felerősödött kettősnyelvűségnek is megvolt a maga asszimilációs következménye, hozadéka. A vegyes házasságok arányának növekedése szintén minden keletközép-európai nemzetállamban erőteljesen erodálta a családokon belüli természetes anyanyelvi szocializáció lehetőségeit és automatizmusait. A korábbi „éles” vagy „sávos” nyelvhatárok ennek megfelelően egyre inkább elmosódtak. Kijelölhetőségüket 1918 s részben még 1945 előtt is a jelentős számú északi - városi, ipari és történeti - magyar szórványnépesség bonyolította, 1945 után viszont a korábban magyar többségű területek, városok és települések etnikai összetételének vegyessé válása, az 1945-1949 közötti kényszerasszimiláció, kényszermigráció, illetve 1950 után a jórészt iparosodással, urbanizációs folyamatokkal összefüggő belső migráció és a nyelvi asszimiláció jelenléte teszi kérdésessé.5 Ennek az etnikailag különböző mértékben heterogénné vált térnek a 20. századi nemzetiségi változásait jó ideig főként a történelem, néprajz, történeti statisztika és demográfia, illetve a nemzetiségi földrajz módszereivel vizsgálták. Az államhatárok, közigazgatási egységek kijelölése és változásai e kutatások eredményeit gyakran a politikai döntéselőkészítés fontos részének tekintették, ami nem mindig vált előnyére a vizsgálatok elfogulatlanságának.6 Annál kevésbé, mert hiszen könnyen belátható, hogy például a népszámlálások, népesség-összeírások alapvetően fekete-fehér képletekkel dolgoznak. Az egyetlen válaszlehetőséget megengedő statisztikai lekérdezés alapján az anyanyelvi bevallás, illetve nemzetiségi önazonosság hivatalosnak tekintett adatszolgáltatása alapesetben is leegyszerűsíti a nemzetiségileg vegyes települések, városok, etnikai kontaktuszónák ténylegesen jóval összetettebb képét. Ráadásul a 20. századi államhatalmi változások a felgyorsult gazdasági, társadalmi átalakulásokkal együtt folyamatosan dinamizálják ezeknek a határtérségeknek az „etnikai tájképét”. A 20. század végétől kezdően egyre több etnoszociológiai, antropológiai, nyelvszociológiái és interdiszciplináris elemzés próbál az etnikai változások mélyebb összefüggéseire, okaira is válaszokat adni.7 A kényszertelepítések története és emlékezete Az 1945-1949-es évek kisebbségellenes intézkedéssorozata kétségkívül egységes politikai szándékot, a szlovákiai magyar kisebbségi közösség teljes felszámolását volt hivatott elérni, s ezért kutatni is csak egységes folyamatként lehet. A Dél-Szlovákia nemzetiségi megtisztogatásához igénybe vett eljárások, tervek, akciók egymással szorosan összefüggtek, a szlovákiai Telepítési Hivatal, a Megbízotti Testület, illetve a prágai kormány és a bel- és külügyminisztérium a helyzetet és Magyarország magatartását figyelembe véve döntött a rendelkezésre álló eszközök felhasználásáról. 5 A nyelvhatár fogalmáról, annak alkalmazhatóságáról, az etnikai térformáló tényezőkről Id. Kovács 1938: 561-575; Kniezsa 1941; Paládi-Kovács 1996: 59-68; Keményfi 2001: 123-131; Tátrai 2008; Frisnyák 1998; Farkas 1998; 2006: 137-152. 6 A történeti statisztikai, demográfiai, etnikai földrajzi és néprajzi kutatásokról Id. pl. Jócsik 1943; Granatier 1930; Varsík 1940; Dávid 1980: 87-101; Gyurgyík 1994; Kocsis 1998; Keményfi 2004; 7 Ld. pl. Konečný 1997: 35-67; Paukovič 1994: 425-438. 102
