Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
Nagytárkány 1541-ben jelenik meg először a rovásadó, vagyis a porta mint adóegység alapján kivetett állami adó jegyzékeiben, ekkor 3 portára becsülték a Tárkányi család telkes jobbágyainak adóképességét, hiszen az adót alapvetően a telki gazdaságra vetették ki, de szerepel 3 szabad személy is az összeírásban. Ez utóbbiaknak valami módon sikerült a földesúri joghatóság alól felszabadítaniuk magukat, s ezért az állami adót sem kellett fizetniük. 1546-ban már 4 adóportát írnak össze Nagytárkányban, és a lajstromban megjelenik 7 zsellér is, így ez az első forrás, amely a telkes jobbágyokon kívül a korabeli gazdaság fontos szereplőit, a jobbágytelekkel nem vagy csak részlegesen rendelkező, de a termelésben részt vevő réteget említi. Ugyanekkor csak 1 szabadost, vagyis járulékot nem fizető, de egy jobbágyteleknyi gazdaságban termelő családfőt vettek fel a jegyzékbe. 1548-ban kétszer is összeírták a nagytárkányi lakosok adóképességét, mind a kétszer 3 adóportával, a zsellérek száma azonban 8, illetve 6, a szabadoké pedig 7, illetve 4 volt.140 1549-ben az adórovók vagy dicátorok jegyzékében a falu 5 birtokosa nevével szerepel, mind Vékey Ferenc, mind a négy Tárkányi (István, Miklós, Farkas, Gáspár) 1-1 portányi adóképességű résszel rendelkezett a faluban, azaz összesen 5 adóporta után fizettek a nagytárkányiak a királynak, portánként 1 Ft-ot. Ugyanakkor Boda Oszvald birtokolta a 3 portányi Kistárkányt, s a törökkorban elpusztult, a 18. századtól már csak határnévként továbbélő Maráza szintén 3 portával szerepel.141 Nem sokkal később, 1567-ben az adólajstrom már több információval szolgál a faluról. Nagytárkány ekkor 3 adóporta után 3 Ft-ot fizetett, vagyis ennyi volt a telkes jobbágyok adóképessége. A deserták, azaz puszta telkek száma 2, ennyi jobbágytelek állt üresen, két telken nem gazdálkodtak. A jobbágyok rengeteg okból elhagyhatták telküket, még az ún. örökös jobbágyok is, igaz, őket a birtokos a vármegyén keresztül visszakövetelhette új földesuruktól. Flogy Nagytárkányban miért lettek pusztává a telkek, nem tudjuk biztosan, de minden bizonnyal itt is pusztítottak a török hadak. Bár a bodrogközi falvak nem hódoltak a töröknek, a portyák őket sem kímélték. 1567-ben a Nagytárkánynyal szomszédos Battyánban, Ágcsernyőn és Marázán a jobbágyok egy része nem fizetett adót, mivel a tatárok felégették, Battyánban 3 leégett házat írtak össze az adórovók.142 Ez a pusztítás, amely során a II. Szulejmán által János Zsigmond megsegítésére küldött tatár csapatok Zemplén vármegye számos helységét elpusztították,143 feltehetően Nagytárkányt sem kímélte. 1569-ben a leleszi prépost jószágainak összeírásakor Pólyán faluban 10 puszta jobbágytelket találtak, amelyek egy részét a tatárok égettek fel.144 Sárkány falut nemcsak 140 Tasnádi Nagy 1881 (OSZK Föl. Hung. 1932) II. köt. 101. p. 141 MOL E 159 Zemplén 1549 142 Batvon: Porta 7 'h. Conbuste domus 3. Reliqui per tartaros totaliter devastati. Ae Chernveu: Porta 1 Zr. Reliqua pars totaliter conbusta et deuastata. Maraza: Porta 2. Reliqua pars conbusta et deuastata. MOL E 159 Zemplén 1567 143 Veress 1966. 312. p. 144 Loca deserta praedialia 10, quorum alia per deuastationem tartarorum sunt depolulata et conbusta. 1569. MOL UeC 18/17 85
