Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
Ausztriai Ház múlhatatlan bűne” címmel és egy másik, amely a lengyel királyválasztásról szólt (duo fragmenta unum titulo isto: Peccatum irremissibile Domus Astriacae, alterum Regis Polonorum electionem repraesentans).132 A tárkányi kastély mint erődítmény a ’Sennyeyek alatt is befogadott katonaságot, s mint vár és kincstári jószág a rendi háborúk alatt is megőrizte jelentőségét. Amikor Felső-Magyarország fejedelme, Thököly Imre Zemplént is a hatalma alá hajtotta, a nagytárkányi várkastélyra és a jószágok egy részére is igényt tartott. A jogcím az volt, hogy ’Sennyey Ferenc fiai: 'Sennyey István (Rákóczi későbbi generálisa és kancellárja) és Pongrác Thököly hűségéről „devialtak",133 vagyis elpártoltak, letértek, és a királyhoz pártoltak, ezért az ő birtokrészüket Thököly konfiskálta, s csak a többi három gyermek (Ferenc, Sándor, Borbála) birtokai maradhattak meg az özvegy kezén, ezekről a gyermekekről mondja az összeírás: „őnagyságának itthon levő édes gyermeki”.134 Thököly megbízottja és a rendi felkelők által megölt ’Sennyey Ferenc özvegye, Széchy Mária 1684-ben szerződésben fektette le a nagytárkányi vár megosztását, melynek értelmében a várkapu őrizetét is közösen biztosítják, Thököly állama két darabontot, Széchy Mária pedig négyet fizet. A kapuőrök feladata volt, hogy a nagytárkányi jobbágyokkal közöljék uruk parancsát, illetve a postaszolgálat is. A hat darabont tisztjét, a tizedest közösen fizették, az őrök együtt laktak a külső és belső kapu közötti drabantházban. A várkastélyban talált hadieszközök (tarack nevű ágyú, szakállas puskák, seregbontó nevű többcsövű lőfegyver, hosszú puskák vagy muskéták) egy részét egyébként Thököly elvitette. A kastély gazdasági vezetője az udvarbíró volt, amikor Thököly megszerezte a tárkányi kastély és a birtok egyharmadát, Kelepecz Istvánt nevezte ki kincstári udvarbírónak,135 aki a kastély kulcsával is rendelkezett, egyébként a megyegyűlésen is ő képviselte az uradalmat, és az állami adó kirovásánál és beszedésénél is vigyázott, hogy a jobbágyokat erejükön felül ne terheljék. Az udvarbírónak 1684-ben írásban fektették le a kötelességeit, amely az uradalom működéséről is képet ad,136 ugyanakkor az új kincstári birtok összeírását is elvégezték.137 Az 1684. évi összeírásból kiderül, hogy a tárkányi kastélyt sarokbástyás falak vették körül, négy kiemelkedő négyszögletű sarokbástyával, a keleti és nyugati bástyákban több helyiség, a déli tájolású kapu is a körítőfalak része volt, felette lakóhelyiségek. Volt egy második, külső fala is kastélynak a majorság körül, amelynek szintén volt kapuja, sőt még egy házacska is a kapusnak. A földesúr rezidenciája a keleti bástya melletti épületben volt, az emeleten, az udvarbíró lakószobája mellett volt ugyanis a díszterem („hosszú öreg palota”). Az összeírásban szerepel ’Sennyey István német divatú hintója (carpentum parvum 132 MÓL UeC 78/51 133 Függelék I. 134 Függelék II. 135 Dominum provisorem Stephanum Kelepecz provisorem fiscalem Tarkanyiensem... MÓL UeC 115/13 136 Siska 2003. 291-294. pp. 137 Függelék Hl. 82
