Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
vágta az orrát. A király helytartója kegyelembe részesíti ugyan, de az ítélet szerint ki kell egyeznie áldozatával.64 Vékey Ferenc először 1570-ben végrendelkezik, ekkor második házasságából származó lányának, Csapy Gergelynének 1000 aranyat és 3000 Ft-ot hagy, igaz, nem készpénzben, mert az összeg a leleszi prépost zálogbirtokában fekszik. Ezenfelül az anyai ingóságokat és birtokokat megosztva hagyja édes- és mostohalányának, ez utóbbi, Pohárnok Dorottya felesége, Farkasits Anna első házasságából született. A Vékey-jószágokból jut Vékey Ferenc testvérének, Lucának is. Unokájára, Palugyay Erzsébetre (a korán elhalt Vékey Erzsébet és Palugyay Ferenc lányára) a tárkányi kastélyt és a hozzá tartozó bodrogközi uradalmat, illetve a beregi jószágokat hagyja (Leányvár, Sárkány, Láca, Perbenyik, Dobra, Bély, Dámóc, Karád, Sukó, Bisztra, Kalnik, Balázsvágása, Csapos, Benediki). A végrendelet leszögezi, hogy Vékey Erzsébet árvájának halála esetén a Tárkányi-birtokok is Csapyné Vékey Ilonát illetik. 1578-ban, illetve 1579- ben készíti el újabb testamentumát, melyben örökösének szintén unokáját, Palugyay Erzsébetet, ekkor már Paczoth Ferenc feleségét, illetve másik, Farkasits Annától származott lányát, Csapy Gergelyné Vékey Ilonát nevezi meg. de nem feledkezik meg testvéréről, Makó Zsigmondné Vékey Lucáról sem. Mivel leánya, Vékey Erzsébet 1570 körül igen fiatalon meghal, 1571-ben özvegye, Palugyay Ferenc és lányuk, Erzsébet kapja meg a leánynegyedet, melyet rögtön árendába is adnak az árva nagyapjának, Vékey Ferencnek, aki 1572-ben a Tárkányi-részjószágok (Nagytárkány, Láca, Perbenyik, Leányvár) és a felesége anyjától származó Némethy-örökség fejében 50 Ft-ot, 2 hordó bort és 4 sertést fizet vejének és unokájának a birtokok hasznából.65 Vékey Ferenc birtoklása egybeesett Nagytárkány mint birtokközpont és földesúri rezidencia funkciójának módosulásával, a török háborúk miatt és a kassai főkapitányság végvári rendszerének kiépülésével ugyanis a nagytárkányi udvarházból is erődített hely, várkastély (latinul: castellum) lett. A császári katonák befogadása jelzi, hogy a 16. század közepére Vékey a középkori eredetű udvarházat a kor stílusának és hadászati követelményeinek megfelelő várkastéllyá, vagyis előkelő nemesi rezidenciához méltó erődített épületté alakította át. Mivel ez a sarokbástyás, minden bizonnyal az olasz reneszánsz várépítészet stílusában és technikai újdonságaival felépült kastély a 18. században teljesen elpusztult, ábrázolás pedig mindmáig nem került elő róla, sőt a módszeres várrégészeti feltárás is várat magára, csak feltételezzük, hogy a kor színvonalának megfelelő, elegáns, nagyméretű épületegyüttes lehetett. A várkastély minden bizonnyal része volt a magyar végvárrendszer mögött meghúzódó kisebb várkastélyövezetnek, s így a közeli erődökkel - mint az erődített leleszi prépostság, a nagymihályi és a terebesi várkastély, a kövesdi vár - együtt alkothatták a végvári vonal mögötti hadászati vonalat. A kállói és kisvárdai várhoz, a kassai városerődhöz és főkapitánysághoz való közelségük miatt is szükség volt ezekre az erődökre, az ide vezényelt császári-királyi katonaságra. 64 MOL P 599 Elenchus 387., 382. pp. (Másolata: HÓM NA 6989) 65 MOL P 599 Elenchus 382-383. pp. (Másolata: HÓM NA 6989) 67
