Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században

Vékey Ferenc szervitorai és gyalogos katonái kárt okoztak.48 A szervitorok gyak­ran léptek fel erőszakkal uruk jogait érvényesítendő, fgy a Nagytárkánnyal szom­szédos falu, Kistárkány egyik birtokosa, Móré Gáspár három hatalmaskodásban idézteti a vármegye törvényszéke elé Vékey Ferencet 1561-ben, először, mert Vékey szervitora Móré földjeiről elhajtotta a juhait, majd Vékey szervitorai Móré és Vékey közös földjéről elhajtották Móré disznait, és csak váltságdíjért adták vissza, sőt Vékey saját földjeihez csatolta Móré földjét.49 Vékey a Tárkányiaktól szervitort is örökölt, hiszen az említett Szőr-Debreközy Jánosnak hű szolgálata­iért 1575-ben Cékén egy házat és egy jobbágytelket ad örökbe.50 Az úr és szervitora közötti bonyolult, mindkét felet kötelező viszony általában kisnemes vagy katona és középbirtokos vagy főúr között jön létre, de a jobbá­gyi felemelkedés egyik lehetséges útja, hogy az ügyes, tehetséges parasztból földesurának szervitora lesz. Vékeynek is volt jobbágyi szolgálattevője, különös történetét a vármegyei jegyzőkönyv őrizte meg. 1561-ben a Ráskayak, Zemplén vármegye birtokos famíliájának tagjai a vármegyéhez fordulnak, mert 1561. ja­nuár 29-én éjjel Vékey Ferenc egyik szervitora, Somogyi György rátört a nagy­­ráskai malomra, amely a Labore folyón épült, s késsel és baltával megölte a bir­tokosok molnárát, Bojthy Bálintot (aki egyébként szintén szervitora volt a Ráskay-uraknak). A bűn elkövetőjének ura, Vékey Ferenc azonban megvédte em­berét, mondván, önvédelem volt. Somogyi György az eset után előbb a nagytár­­kányi várkastélyba ment, majd onnan haza, Kisráskára, ahol a Ráskayak elfo­gatták. A peres ügyből kiderül, hogy bár Somogyi György Kisráskán lakott, Vékey Ferenc szervitora volt, sőt még a király szolgálattevője is, vagyis a nagytárkányi katonaság szolgálatában állt.51 Hogy Vékey sikerrel védte meg a gyilkosság bű­nébe esett szervitorát, sőt birtokán le is telepítette, Nagytárkány 1568. évi dézsmalistája tanúsítja, hiszen ekkor Somogyi György nagytárkányi jobbágy ga­bonatizedet fizet.52 A ritka név még a 17. században is feltűnik a tárkányi adó­zók között, sőt a 17. század végén az egyik Tisza-parti majorsági kertet is Somodi-kertnek nevezik.53 Vékey Ferenc a vármegye egyik legtekintélyesebb nemeseként többször ösz­­szeütközésbe került a régió legnagyobb hatalmú főpapjával és birtokosával, a leleszi préposttal. 1562-ben Vékey a prépost hatalmaskodásait, vagyis hatalmi igényeinek erőszakkal való érvényesítését megelégelve, megfenyegette a főpa­pot.54 1569-ben Lazarus von Schwendi, aki ekkor a leleszi rendház mint erődít­mény és a hozzá tartozó birtok parancsnoka volt, a háború költségeire a leleszi prépost uradalmának néhány faluját és Nagykapos mezővárost zálogba vette 48 Tóth 2001. 1642. sz. 49 Tóth 2001. 1638. sz. 50 MOL P 599 Elenchus 391. p. (Másolata: HÓM NA 6989) 51 Tóth 2001. 1211-1216., 1270-1275. sz. 52 MOL E 158 Zemplén 1568/1 53 Függelék I—II. 54 Tóth 2001. 2229. sz. 65

Next

/
Thumbnails
Contents