Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században

I. Birtok és birtokosok

1. A Nagytárkányi család a 16. század második felében

Nagytárkány birtoklástörténetének a középkorból az újkorba átnyúló folyamatossága és ennek emléke még a dualizmus időszakában is élénken élt a falu közvéleményében, hiszen az 1880-as évek elején, amikor Tasnádi Nagy Gyula egy majdani - és soha el nem készült - Zemplén-monográfiához gyűjtötte az anyagot,10 a nagytárkányiak fgy vallottak régi uraikról: „Földesurai a Tárkányiak voltak. Az utolsó Tárkányi 1667-ben elhalván, s ennek egyetlen leánya, Borbála b(áró) Sennyey Istvánhoz menvén nőül, b(áró) Sennyeyeknek jutott birtokába, kik máig is bírják.”11

A Tárkányi család kora újkori birtoklására, ellentétben sok más család középkori eredetű uradalmával, nem voltak döntő hatással a török háborúkkal, az oszmán birodalom berendezkedésével, a kettős királyválasztással és a belháborúkkal terhes kül- és belpolitikai viszonyok, a családnak sikerült átmentenie gazdasági hatalmát a Mohács utáni időkre is. Igaz, a középkor és a törökkor, kora újkor jelképes fordulópontja, a mohácsi vereség a Tárkányi/Nagytárkányi családtól is követelt áldozatot, hiszen a hagyomány szerint Nagytárkányi Albert Mohácsnál esett el.12 A család azonban már a Buda elfoglalását mint a kora újkor másik jelképes kezdetét követő időben siet biztosítani és megerősíteni birtokai feletti joghatóságát. 1548. november 28-án Tárkányi Gáspár, Miklós és Farkas, valamint unokatestvérük, Tárkányi István I. Ferdinándtól ún. új adományt, vagyis korábbi birtokvagyonának újabb adománnyal való megerősítését nyeri el. A birtokok, középkori örökségként, jól körülhatárolhatóan három területre terjednek ki, a Zemplén vármegyei Bodrogközre: Nagytárkány, Leányvár, Perbenyik, Láca, Karád, Céke és Kisfalud, a Tisza szabolcsi vidékeire: Gyulaj, Ábrány és a tuzséri rév, valamint szintén a Tiszához közeli Bereg megyei falvakra: Benediki, Balázsvágása, Kálnik, Sukov, Bisztra, Csapocka, Újfalu, Gajdos puszta. Tárkányi László és Csarnavoday Anna gyermeke volt László, Péter, legidősebb István és idősebb Miklós, ez utóbbi fiai: Gáspár (felesége Szepessy Petronella), ifjabb Miklós és Farkas unokatestvérükkel, László fia idősebb Istvánnal (1554-ben özvegye, Possay Klára már Ramocha István neje)13 a 16. század közepén condominiumban birtokolták a Tárkányi-javakat.14 1559-ben már Tárkányi Gáspár fiát, Tárkányi Ferencet is említik (apja talán már nem él), ekkor nagybátyjaival, Miklóssal és Farkassal követelik vissza Perényi Gábortól berceli birtokrészüket.15

10 1881. okt. 11-én Matolai Elek zempléni alispán felhívja a megye tisztviselőit, hogy Tasnádi Nagy Gyulai levéltári tiszt, a Magyar Történelmi Társulat igazgatója és választmányi tagja adatlapját töltessék ki a lakosokkal. Tasnádi Nagy 1881 (OSZK Föl. Hung. 1932) IV. köt. 7. p.

11 Tasnádi Nagy 1881 (OSZK Föl. Hung. 1932) I. köt. 497. p.

12 AZT 1926. 86. p.

13 MOL P 599 Elenchus 370. p. (Másolata: HÓM NA 6989)

14 Nagy 1857-1868 XI. köt. 52-52. pp.

15 Tóth 1990. 650. sz.

59