Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Németh Péter: A falu és a nagytárkányi család a középkorban

Ifti, s a vidékre jellemző fákat, a (mocsári) tölgyet, szilfát és az égert, eszerint Nagytárkány és környéke pangó vizekben gazdag, erdősült táj volt a középkorban.96 1513-ban a települést még kiterjedt makkos erdő vette körül, erre utal egy perbeli egyezség, amely az Alsóerdő használatát szabályozta.97 A falu határának még egy jeles pontjáról szerzünk tudomást 1491-ben. Történt ugyanis, hogy a Kassa várost ostromló Albert lengyel herceg ellen felvonuló s azt megfutamító királyi seregből hazatérő Várdai Lászlóra és kíséretére - gazdáik szerint egy félreértés következtében - Tárkányi Mihály és István agárdi és sárkányi jobbágyai Remete kápolna határainál fegyveresen rátörtek, Várdait és néhány familiárisát elfogták, s tőlük mintegy 300 forintot erőszakkal kicsikartak.98 Az összecsapás helyét egy 1574. évi irat alapján Kistárkánynak Nagytárkány felé eső részére lokalizálhatjuk, s egyben kiigazíthatjuk azt a hamis közvélekedést, miszerint Nagytárkányban valamely szerzetesrend megtelepedett volna. Egy rendnek sem állt itt kolostora, csak egy magányos remete kicsiny imaháza.

A falu plébánosai közül a pápai tizedet fizető Pétert már említettük, ő még 1340-ben is az egyház rektora, aki Eszenyi László fia: Tamással áll perben egy meg nem nevezett ügyben.99 Antal plébánosa - aki alesperes is - 1434-ből ismert, aki társaival, István battyáni és Benedek kistárkányi plébánosokkal együtt a záhonyi és salamoni telepeseknek Agócsi Péter felesége, Dorottya asszony makkos erdejében tett pusztításait vizsgálja.100 Balázs leleszi prépost előtt - bírótársai: László nagytárkányi és Demeter helmeci plébánosok, ez utóbbi alesperes is - 1464-ben az Agárdi István és Kisvárdai László között végrendelet ügyében születik döntés.101

A középkori Tárkányról, a Nagytárkányiakról szóló fejezetet nem zárhatnánk szebben, mint a mohácsi csatában való részvétel szép meséjével. A Zemplén megyéről készült millenniumi monográfia történeti fejezetében olvasható, hogy 1526-ban a megye hadereje a sárospataki mezőn gyűlt össze, a hadbavonultak 353-an voltak. Az egyes csapatrészek élére választott vezetők: a páncélos lovasoknál (56 fő) Ráskai György alispán, a lovas kopjásoknál (52 fő) Nagymihályi István, Nagytárkányi Albert és Rákóczi György, a huszároknál (104 fő) Nátafalvi Bence és Eszenyi Csapi Ferenc, a gyalogosoknál (105 fő) Deregnyői Mihály és Alagi János, a gyalogos lándzsásoknál (36 fő) Bocskai Ferenc, helyettese Morvái György. A zempléni hadfiakat elkísérte Mihály atya, sárospataki plébános is, a főurak: Pálóci Antal főispán, Druget Ferenc, Perényi Péter és Gábor saját kísérettel vonultak a királyi táborba, Tolna városa alá. A gyászos emlékű mohácsi csatatéren maradt a fő- és az alispán, Druget Ferenc, Perényi Ferenc váradi püs96 1500-1520 között: DL 97779.

97 LO Metales H. Proth. 2., fasc. 150.

98 C. Tóth 2003: 687. Egy 1574-es irat szerint a monticulus Remetehomoka Kistárkány határain belül, de annak Nagytárkány felöli részén található (LO AA. 1574, lit. 82. nro. 4). A MW Zemplén szerint viszont a nagytárkányi határ egyik dűlője a Remete-pázsit.

99 AOkl. XXIV, 62.

100 1433: DF 221860. 1434: DF 221895.

101 1464: DF 223048.

51