Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Örsi Julianna: Adatok Nagytárkány társadalomrajzához
Ha felekezeteken belül vizsgáljuk a házasságokat, akkor megállapíthatjuk, hogy 100%-os endogámiát csak az izraeliták valósítottak meg (42 házasságot kötöttek). Legnyitottabbak a görög katolikusok (82,76%-os exogámia) és az evangélikusok (77,78%-os exogámia). A vizsgált három évtized alatt összességében a római katolikusok (61,39-os exogámia) is nyitottabbak a reformátusoknál (54,74%-os exogámia). Ha évtizedenként nézzük az adatokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a reformátusok a zártság felől a nyitottság felé haladnak, mfg a római katolikusoknál összetettebb a kép. A reformátusok fele 1921-1930 között (52,31%) ugyancsak református fiatalt választ házastársul, mfg 1931-1940 között a római katolikusok 46,51%-a köt endogám házasságot. 1941-1950 között a reformátusok válnak a legnyitottabbá (74%-os exogámia), őket követik a görög katolikusok (71,43%-os exogámia), majd a római katolikusok (61,62%). Az evangélikusoknál fele endogám, fele exogám a házasságoknak (50-50%), míg az izraelitáké csak felekezeten belüli (100%-os endogámia). 2. Házassági kapcsolatok a 20. század második felében (1955, 1960, 1965, 1970, 1975, 1980, 1985, 1990, 1995, 2000) A 20. század második felében Nagytárkány a hármas határon fekszik, 1990-ig Csehszlovákia Királyhelmeci járás községe. A rendszerváltás után átkerül a Tőketerebesi járáshoz. Az önálló Szlovákia és a község határos lesz Ukrajnával és Magyarországgal. A rendszerváltás tehát ismét hatással lehet a településközi kapcsolatokra. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy forrásunk a szülőhely megnevezésében nem releváns, mivel 1958-tól a gyerekek a esernyői szülőotthonban, majd 1965-től a királyhelmeci klinikán jönnek napvilágra. A 20. század második felének elemzésénél kizárt a felekezeti vizsgálat, mivel ilyen adatokat az anyakönyvek nem tartalmaznak. 1995-től pedig bizonytalansági tényezőt okoz, hogy a lakóhely sincs következetesen feltüntetve, így feltételezzük, hogy a Nagytárkányban házasságot kötöttek - ha nincs külön megjegyzés - ottani lakosok. Eltekintünk a foglalkozás szerinti elemzéstől, ugyanakkor forrásunk lehetővé teszi, hogy vizsgálatunkat kiterjesszük a házasulandók életkorára is. Az ötévenkénti mintavétel alapján a 20. század második felében kötött házasságok közül 177 elemzésével foglalkozunk. Összességében megállapíthatjuk, hogy az évenkénti házasságkötések száma 11-28 között mozgott. A legmagasabb 1975-ben (28 házasság), a legalacsonyabb 1985 és 2000-ben (11-11 házasság). Megjegyezzük, hogy a 21. század első évtizedében csökken a házasságkötések száma (évenként 6-11 házasság), ami a lakosság összetételének változását (születések számának csökkenése, az időskorúak számának emelkedése) jelzi, s hosszú távon a település lélekszámának csökkenését vetíti előre. a) Házasodási körzet A 20. század második felének legfőbb jellemzője, hogy a fiataloknak mindössze egynegyede talál helyben párt (25,42%-os az endogámia). Ez már azt jelenti, 494
