Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Örsi Julianna: Adatok Nagytárkány társadalomrajzához
Ticének nevez. ...az innen-onnan való Tice eredeztetés abból származik, hogy az ősi Tiszameder (Ticia) meg az újabb Tiszameder gyakran találkoznak és metszik egymást” (Petrik 1958, 8. b). A történelmi emlékezetben a földrajzi környezet úgy jelenik meg, mely szerint a vizes, nádas, sásos tájon nehéz volt a közlekedés és a megélhetés. „Kistárkány és Nagytárkány tehát északi végeiket kivéve, 3 oldalról ázott, az erdős mocsarak és áradások miatt; és nélkülözték a termőföldeket, határjaik fele volt csak a biztos termőföld” (Petrik 1958). Ugyanakkor „a temérdek víz között volt hal bőven. A halban gazdag ereket egy-egy halról neveztek el. így a kistárkányi Csukás és Tatos-ban nem is volt más, mint csupa csuka és tat-hal. Ha volt hal bőviben, 100 féleképpen is tudták készíteni” (Petrik 1958, 10). Az árvíz elleni védekezés rendszeres feladat volt. Még az 1950-es években is félrevert haranggal jelezték a veszélyt. A folyó kiöntésekor a víz a Szent János szoborig járt. A 19. század közepétől lezajló folyóvíz-szabályozások megváltoztatták a Bodrogköz népének életét. A termelésbe bevonható föld növekedett, az egészségügyi körülmények javultak. Kezdetben azonban nem nagyon hittek a vízszabályozásban az emberek. Az újonnan kapott földet olcsón eladták. Az a történet maradt fenn, hogy „Radon például még 1870-ben is adogáltak egy hold földet 1 új sapkáért, vagy egy ócska gubáért. Ennek oka a bizonytalanság, hogy nem lesz-e rajta a jövő években víz, - s az utak hiánya, engedi-e a sár és víz a termést - ha lesz! - kiszállítani. Egyetlen mú'útja volt B/odrog/köznek 1846-/ban/ a Lengyelországba vivő országút. Egyéb felé közlekedni csak akkor lehetett, ha azt a két szeszélyes útmester: a Téli Fagy, és a Nyári Hőség urak megengedték” (Petrik 1958, 11). A nagytárkányiakat is érintette a Tisza-szabályozás, mivel ennek részeként építették meg 1859-ben a Nagygátat. Ekkor még az Alföldről is jöttek kubikosok a gátépítésre. Rákóczi idejében is volt vízszabályozás. Ekkor épült a Kistöltés. Ezt útnak is használták. A közlekedés megreformálásához tartozott a keskeny nyomtávú kisvasút megépítése az 1910-es években Sárospatak - Agárd - Királyhelmec között. A vasúttól való idegenkedés maradt meg az egyik történetben: „Monyba tanyán a magyar fajta feketenyakú bika amint jönni látta a füstölő kismozdonyt, mint afféle szemtelen, soha nem látott pocsék állatot; rendre akarta tanítani. Felment a sínek közé és bevárta. Nekiszegezte a homlokát, a 4 lába térdig besúTyedt a földbe, de nem engedett. A mozdonyvezető persze lassított és hagyta fejlődni az ügyet - s hogy el ne gázolja - intett a csordásnak, aki Monyha tanyán még a bikának is parancsolt, s az riasztotta el” (Petrik 1958, 12). 4. Községi pecsétek magyarázata, falucsúfolők Petrik Béla a községek pecsétnyomójában szereplő ábrázolásokról azt írja, hogy „régen nem holmi sablonos címerek kerültek a községek pecsétnyomójába, ami mindenében ugyanaz lett volna - hanem a falut jellemző érdekesség. Pl. Rád közepén volt egy óriási kőrisfa ennek árnyéka volt a vasárnap d/él/utáni kultúr-480
