Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
A virrasztásra szokás volt hívni az embereket, a férfiak és nők egyaránt részt vettek rajta, ma ez ugyanúgy van. Gyakran van példa arra is, hogy a szomszédos községekbe is elmennek virrasztani, és azokból szintén jönnek Nagytárkányba a hozzátartozók. Amíg otthon virrasztottak, a hozzátartozók megkínálták a virrasztókat valamilyen itallal. A ravatalozóban ez a szokás elmaradt. A katolikusoknál mindig van egy személy, aki megszabja, mit imádkozzanak és énekeljenek. A reformátusoknál a fohászokat egy kistárkányi református aszszony, Rinkács Olga olvassa fel. A romák nagy része római katolikus vallású, így ők is megkérik a virrasztásokat vezető személyt, hogy az ő halottjuk mellett is virrasszanak. Erre legutoljára három éve került sor. Abban az időszakban, amikor a templomból temettek, szintén virrasztottak, azonban az elhunyt a virrasztás idején a szomszédos Kistárkány halottasházában volt, csak a temetés megkezdése előtt egy órával hozták át a templomba. Ilyenkor a virrasztaló idején a templomban kitették az elhunyt fényképét, s gyertyát gyújtottak mellette. A sírásást a rokonok és ismerősök végezték. A munkához a temetés napján a reggeli órákban kezdtek hozzá, hogy még dél előtt elkészülhessenek vele. A hozzátartozók italt és valamilyen száraz ételt (szalonnát, később szalámit stb.) vittek ki a sírásóknak. Az 1989-es rendszerváltást követően a faluban temetkezési vállalatot alapított egy Érsekújvárból idenősült férfi. Azóta fokozatosan átvették a temetésekkel kapcsolatos mindenféle tennivaló intézését, a sírásástól a temetés teljes megszervezéséig, mindenféle kellékek bebiztosításával és a hivatalos ügyek intézésével egyetemben. A temetés Az elmúlt két évtizedben a temetési szertartás helyszíne többször is változott a faluban. A helyszínváltozások részben megváltoztatták a temetés bizonyos mozzanatait is. Eredetileg otthonról temették a halottat, majd a kistárkányi ravatalozó felépülte után a nagytárkányi halottakat is oda vitték, majd onnan a nagytárkányi római katolikus templomba, ahonnan aztán a temetőbe vitték ki. A nagytárkányi ravatalozó felépülése után pedig már onnan temettek. Megjegyzem, hogy a nagytárkányi ravatalozó megépülte előtti időszakban a reformátusokat - mivel ők nem rendelkeznek a községben saját templommal - szintén a római katolikus templomból temették. A katolikus plébános felsőbb utasításra már körülbelül 4 éve nem temet vasárnap. Régebben egyedül nagypénteken, nagyszombaton és húsvét első napján nem voltak temetések, karácsonykor viszont igen. A többi felekezetnél nem történtek változások. Előfordult, hogy nagytárkányi lakost a szomszédos kistárkányi temetőben temettek el, de fordított eset is volt, amikor a kistárkányi lakost temették a nagytárkányi temetőbe. Adatközlőim elmondása szerint ennek sértődés volt az oka, mert a hozzátartozók rossz néven vették, hogy nem azt a sírhelyet kapták, amelyiket kinézték. 436
