Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
Haldoklás A 20. század első felében a beteg embert általában otthon ápolták, így életének utolsó pillanatait hozzátartozói körében töltötte. Később egyre többen kerültek kórházba, s ott is haltak meg. Néhány gyógyíthatatlan beteget (általában a rákban szenvedőket) a hozzátartozók halálukig otthon ápolták-ápolják. Az idősebbek és még részben a középkorosztály körében is tartja magát az a hiedelem, hogy a bűnös emberek nem tudnak meghalni, amíg meg nem gyónták bűneiket, vagy pedig bocsánatot nem kértek attól, aki ellen bűnt követtek el. Erre több példát is hoztak adatközlőim: „Addig nem tudott meghalni az apukám mostohája se, amíg nem beszélt vele, mer nagyon rossz vét hozzá, amíg el nem mentünk apukámért, mer ő akkor dolgozott. Emlékszek rá, még gyerek voltam. ’’ (50 éves, római katolikus, nő) „X-nek meg nem tudott meghalni az anyukája, mert nem tudott bocsánatot kérni a fiától. Talán négy napig is kínlódott, de a fia nem ment el hozzá, hogy beszélhessen vele. ” (50 éves, római katolikus, nőj Vannak, akik előre megérzik halálukat, ezzel kapcsolatban beszélgetőpartnereim szintén tudtak mondani néhány konkrét példát: „Asztat hallottam, hogy vót egy asszony a faluba, és hogy megérezte, hogy ő meg fog halni. Úgy beszélték, hogy igen készült és mondta neki a férje, hogy hát hová készülsz? Idó'sebb asszony volt már. Hát ő készült, felöltözött, minden, fésülködött. De hova készülsz, kérdezte a férje. Csak azt mondta, hogy készülök, de azt nem mondta meg, hogy hová. Felhúzta az egyik harisnyáját is, de a másikat már nem tudta, mert meghalt. Ez már vagy harminc, vagy talán több éve történt. így beszélték a faluban, hogy biztos megérezte, hogy meg fog halni. " (69 éves, római katolikus nő) Konkrétan azt a hiedelmet, mely szerint a boszorkányok addig nem tudnak meghalni, amfg át nem adják egy másik személynek tudományukat, adatközlőim nem ismerik. A római és a görög katolikus személy esetében, ha az már úgy érzi, hogy „eljött az utolsó órája”, vagy a hozzátartozók számára úgy tűnik, hogy már nincs neki sok hátra, elhívják a papot, aki feladja az utolsó kenetet. Mivel a községnek van római katolikus plébánosa, ez mindig könnyen megoldható. A halál beálltát a 20. század első felében még a bíró állapította meg hivatalosan, később már csak az orvosi igazolás volt elfogadható. A halál beállta utáni teendők Amíg otthon ravatalozták fel az elhunytat, először lefektették a szoba közepére a padlóra, hogy egyenesedjen ki, és felkötötték az állát is. A halott mosdatását és öltöztetését néha a hozzátartozók végezték, de gyakran a szomszéd vagy valamelyik rokon, esetleg ismerős vállalta el ezt a teendőt. Ezután került az elhunyt a koporsóba. A koporsót általában Királyhelmecről hozták, de amióta temetkezési vállalkozás működik a faluban, szinte kizárólag náluk vásárolják meg. 433
