Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
ás diákoknak „szárnyuk van; ezek tolják a felhőket. Néha a földön járnak, de csak egyesével, és batyu van a hátukon. Bemennek egyes házakba és tejet kérnek, s ha valahol nem adnak, felrepül a magosba, összetolják a jégfelhőköt és elverik a vetést” (Lázár 1913, 214). A garabonciás alakja még megvan a ma élő legidősebbek emlékezetében, de magát a szót nem ismerik. „Itt is vöt egy, az foggal született. De ez ügyefogyott volt. De azt mondták, hogy aki foggal született, hát azt úgy félteni kellett. Mer jött a borulat. A borulatba jött valami... sátán. És elvitte a gyermeket. Le kellett borítani, hogy el ne vigye. Hát én nem tudom, mi igaz abbul. ” Természetfeletti lények. Közülük a bolygó mérnök, az indzsellérés a üdére alakjával találkoztunk. Ezekről bizony kerek történeteket már kilencven évvel ezelőtt sem sikerült följegyeznie a gyűjtő Lázár Péternek: „Sokat hallottam még gyerek koromba kísérteiről, mely a folyóparton jár lámpással, de most már csak a nevére emlékszem, elég érdekes a neve: indzsellér” (Lázár 1913, 213). A bodrogközi parasztok megátkozták a földjeiket csalárdul elosztó mérnököket. Ezek a lelkek az indzsellérek, akik éjjel lámpással bolyonganak a határban és mérik a földet - írja Balassa Iván (Balassa 1975, 221). Egy-két adatközlő Tárkányban is emlékszik az örökkön bolyongó mérnökre. „Hogy nem tudott nyugodni. Az csak járt, méricskélni. A földet. " Ha fekete kakas és fekete tyúk tojását három hétig valaki a hóna alatt tartja, kikéi belőle egy kis fekete, csirkeszerű lény, a üdére. Gazdáját mindenhová elkíséri, és annak minden parancsát teljesíti (Lázár 1913, 212). A század elején még általánosan ismert hiedelemlény alakjára egy-két adatot még ma is találtunk. „Valamit hallottam én. Hogy az valamit hord a házhoz, szerencsét. És hogy a szeméből is nem jól néz ki, az a csirke, olyan, mint akinek - így szokták mondani, akinek úgy világít a szeme világa, hogy rák van a szemébe. ” Míg a pici tojásoktól régen igyekeztek megszabadulni, átdobták a háztetőn, hogy ne hozzon bajt a házra, a fekete tyúk tojta kis tojásból kikelt csirke akár gazdaggá is tehette gazdáját. A tojást régen a hónuk alatt, újabban párna alatt kell kikölteni (Viga 1996, 272). Varázserejű növény. A néphit mágikus erővel, varázserővel ruház fel - vidékenként más-más - növényeket, amelyek birtokosukat gazdaggá tehetik. Az Ungvidéken, de Nagytárkányban is gazdag hiedelemanyag fűződött egy bizonyos páfrányféle növényhez, amelyet a népnyelv ördögódalvirág néven ismer.16 Mivel nem láttak rajta virágot, különleges magyarázatot fűztek hozzá, és varázserőt tulajdonítottak neki. „...éjfélkor hajt bimbót, egy óra alatt ki is virít, de az ördög azonnal leszakítja", ezért nem láthatja senki. De akinek a birtokába 16 Az Ung-vidéken: aki e növényt megszerzi, Szent György napján megláthatja a boszorkányokat (Barna 2000, 101). 423