Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek

nultak verseket az iskolai alsó tagozatos magyar könyvekből, diákújságból, más újságból, kalendáriumból, és megjelenik forrásként az Internet is. Ezekben már nem az ünnep egyházi jellege van jelen, hanem a tavaszról, a nyíló természetről és a locsolásról szólnak. Az így megismert versek közt ritkán előfordul tréfás vagy pajzán szövegű is. Viszont a gyerekek egymástól átvett, újraköltött „locsolóversei" kifejezetten obszcén szöveggel a „Kiskertemben jártam..." kezdetű közismert versike átiratai. Ezek az ünnepen ténylegesen nem hangzanak el.

Szent György napja. Szent György-nap éjjelének különleges erőt tulajdonítottak elődeink. Varázslatos cselekmények végzésére, rontásra, bajelhárításra egyaránt alkalmas időszak volt. Szent György estéjén meg lehetett szabadulni a bolháktól. Kiment valaki a házból az ablak alá, és beszólt: Itthon vannak a fekete tehenek? Bentről azt kellett felelni: Nincsenek, elküldtem a szomszédba! - így a bolhák elmentek a háztól (Lázár 1913, 214). Hitük szerint ekkor jártak a boszorkányok megrontani az állatokat. Bajelhárító célzattal keresztet meszeltek az ól ajtójára. „Mésszel kereszt vót téve minden istállónak az ajtajára. Azt mondták azér, hogy a boszorkány oda ne jusson be” így a boszorkány nem tudott bejutni a tehénhez az istállóba, s mérgében a kapufélfát faragta meg kissé. Ugyanezt a célt szolgálja, ha apró szemű terményt, leginkább köleskását szórnak az ajtó elé: mire a boszorkány felszedegeti, megvirrad, lejár a rontás ideje.

Szent György napja a magyar néphagyományban az állatok első legelőre hajtásának napja volt. Zöld fűzfagallyal hajtották ki a tehenet az Ung-vidéken, hogy olyan kövérek legyenek, mint a barkaszem (Barna 2000, 101). Nagytárkányban is valamikor Szent György (április 24.) reggelén a gazda zöld gallyal hajtotta ki tehenét az udvarból. Ez az esemény a 20. század derekára május elsejéhez kötődött. Oka lehetett a kedvezőbb időjárás, de összeköthette a két napot a zöld ág mint az új élet, egészség szimbóluma.

Májusfa. Május elsejére (Fülöp és Jakab napja) virradóra hajdan a legények májusfát vittek a számukra kedves lányoknak. A májusfa eredetét így magyarázzák: Fülöp és Jakab apostolt üldözték a pogányok, de ők estefelé bemenekültek egy házba. Üldözőik nem követték őket, de hogy reggel megismerjék majd a házat, kapuja elé virágos ágat szúrtak le. Ám másnap reggelre minden kapuban ugyanolyan virágos ágat találtak, így az apostolok megmenekültek. Ennek emlékére állítanak az emberek májusfát (Lázár 1913, 194).

A zöld leveles nyárfaágat, fűzfaágat, esetleg virágos ágat az udvaron vagy a kapu mellé ásták le és szalagokkal díszítették fel. A komoly udvarló delinkendőt is tett rá a lánynak. Az apák őrizték reggelig, mert előfordult, hogy csúfolásként, bosszúból valaki rossz fazekat kötött rá.

Az 1940-es években már az udvarlás más kifejezési módja jött divatba, a téglis virág, cserepes virág és az éjjeli zene. A helyi legények fúvószenét hoztak, de ha más falusi, pl. bélyi legény udvarolt Tárkányba, harmonikazenével, kocsin jött. Májusfát néhányan még állítanak a faluban gyereklányok számára.

Pünkösd. Pünkösdkor a görög katolikusok zöld ágakkal díszítik fel a templomot, régen még a földre is zöld lombot szórtak.

412