Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
Szívemből kívánom A pár hímest elvárom! (Lázár 1913, 64) * Ma földerült húsvét második hajnala Melybe szokott járni az ifjak tábora. Kelj fel mély álmodból, melyen elaludtál, Mint gyenge virágszál szépen kinyílottál. Add ki hát a hímest, ne késsél sokáig, Hogy a mi seregünk mehessen tovább is! Szívemből kívánom A pár hímest elvárom! (Lázár 1913, 65) * Feltámadt a Krisztus húsvét ünnepére Dicső koronája fénylik a fejébe Eljöttem e háznak megtisztelésére Ha kegyelmeteknek terhére nem esne. Váltsák meg lányukat kérem szeretettel Hagy öntsem meg fejét egy kis rózsavízzel! Viruljon orcája mindennap szépséggel Áldja meg az Isten friss jó egészséggel! Szívemből kívánom! A pár hímest elvárom. Ez a húsvéti vers változatlan formában maradt fenn, szó szerint ugyanúgy mondják, ahogyan a 20. század elején lejegyezték (Lázár 1913, 164). Ezt, valamint a „Mély gyászba borult az egész természet...”, „Ma van húsvét napja...” kezdetűeket ismerik az Ung-vidéken, a Bodrogközben, Szatmárban és Beregben is (Barna 1986a; Szabó 1991). Ma ez a legnépszerűbb locsolóvers Nagytárkányban. Ennek egyik oka lehet, hogy az elején elhangzik a görög katolikusok húsvéti köszönése. (A mai iskolások ezt a köszönést felsorolták a húsvéti köszöntők között. Amelyik társuk félénkebb, nem akart verset mondani, az csak ennyit verselt: Feltámadt Krisztus!) Ha görög katolikus házba léptek be, a reformátusok is így köszöntek, de az utcán nem. Katolikusok, reformátusok nemcsak egymáshoz mentek át, hanem meglocsolták a szomszédban lakó zsidó lányokat is. „Gondoltam, át kellene küldeni (a fiút), hogy locsolja meg a lányokat, de hogyan? ...Ott nem mondhatta, hogy feltámadt a Krisztus... Megtanítottam aztán azt neki, mer a szomszéd, az apjuk Izsák, Iszhak volt: Ichak bácsi kakasa megpetélte a Blanka néni tyúkját. Adják nekem ide annak a tojását. Mert ha ide nem adják, mind meg fognak halni És a szép házuk énrám fog maradni! Szívemből kívánom! A pár hímest elvárom. Ők nem adtak hímest, csak csokit, meg fügét, az akkor még csak nekik volt. " 410
