Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
Az egész természet mély gyászba öltözött Teremtőjét látván szenvedések között Megrendült a világ, midőn a Golgotán Kibocsátá Jézus lelkét a keresztfán, így szólott atyjához: Istenem, Istenem Miért hagytál el enge met! (elmenni engem?) Jámbor tanítványai zokogva siratták, Mint a hő gyermek a jó édesanyját. De harmadnap múlva megnyílt a sír szája Kilépett belőle az élet királya. Ezzel megmutatván, hogy lesz feltámadás, A síron túli örök jutalmazás. Szívemből kívánom. * Ma van az a szent nap, melyen feltámadott A Jézus, ki nekünk nagy örömöt hozott. Tegnapelőtt érettünk életét letette, Midőn azt a nagy kínt vállára felvette. Ó ártatlan Jézus, te voltál az a hit Melyen keseredett, szomorodott a szív. Midőn ő szent testét egy kőkoporsóba Betették egy setét színnel festett boltba. De csak harmadnapig lön annak nyugvása, Azután követte a feltámadása. Mi is feltámadunk az utolsó napon Hogy örvendezhessünk majd ama nagy napon! Szívemből kívánom! (Lázár 1913, 66) * Elgyött mán Libánat szépellő diákkal, Mint a Sión hegyén zengő muzsikákkal lm paliás kertembe nevekedett rózsa, Mint árván, mint tovább vót egy kisded fija. Vót egy koronája, fénylett a fejébe. Most hát eccer jányok Elgyöttem hozzátok Hogyha egy pár himest Számomra adnátok! A mostani jányoknak Sárosak körmei, Elgyött az ideje, Meg kéne mosdatni. Tudom a gazdasszony Ide adja jányát Rózsavízzel locsolni Piros két orcáját! 408
