Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek

mut töltöttek, és odavágták az ajtóra vagy a küszöbre. A szokás az Ung-vidéken Luca-naphoz, néhány beregei faluban -a névnapköszöntéshez kapcsolódott.11

Tavasz. A tavaszi mezőgazdasági munkák és a ház körüli teendők elvégzését igyekeztek a legkedvezőbb időponthoz igazítani. Keretét a természetismeret és a nemzedékeken át öröklött szokáshagyomány adta.

Tapasztalatuk szerint ha gyertyaszentelőkor nagyon hideg van, a tél már nem sokáig tart. Javították a szerszámokat, készítették a vetőmagot, alkalmas időben kotlóst ültettek.

Kedvező volt alkonyaikor, amikor a juhnyáj jön hazafelé, akkor úgy fog ömleni a sok csirke is a tojásból.12 A kotlót holdtöltekor ültették, mert úgy minden tojás kikéi majd. A fészekbe a tojást egyszerre, kalapból kellett önteni, hogy a csibék egyszerre keljenek ki. Ahogyan voltak az ültetésre kedvező időszakok, ugyanúgy olyanok is, amelyeket kedvezőtlennek tartottak. Nem ültettek kotlóst búzavirágzás idején, mert akkor a csirke belefúlna tojásba (Viga 1996, 268). De belefullad akkor is, ha fütyülnek ott, ahol kotló költ (Lázár 1913, 39).

Ha a tyúk kicsi tojást tojt, azt át kellett hajítani a házon, mert „meg van babonázva" (Lázár 1913, 79). Ma is emlékeznek rá, hogy „háttal kell állani a háznak és úgy kell áthajítani a háztetőn, hogy vigye el a rosszat”. Az újholdat nézve aprópénzt csörgettek az asszonyok, hogy sok pénzük legyen. „ Tudta mama, szegény, hogy mikor holdtölte van, hogy akkor mit kell csinálni. Mikor félhold van, akkor is, meg mikor újra van a holdfény, mikor csak olyan kis vékony vöt, mondta mama, hogy akkor aprópénzt kell csörgetni. És akkor egész éven lesz pénz a háznál. "

A tavaszhoz, az új élet kezdetéhez más hiedelmek is fűződtek. Aki az első tavaszi mennydörgést ülve vagy fekve hallja, beteges lesz. Ugyancsak betegséget jósoltak annak, aki legelőször sárga lepkét látott. Az első piros lepke viszont egészséget jelentett (Lázár 1913, 81).

Tavasszal, amikor először ettek valami frisset, ezt mondták: Újság hasamba, betegség pokolba! Amikor a vadkacsát meglátták, hogy a betegséget megelőzzék, jelképesen megköpködve mondták: Ptű, ptű, téli-nyári betegségem! Hasonlóan kellett cselekednie a szeplős leánynak. Amikor az első fecskét tavaszszal meglátta, ha - megdörgölve arcát - ezt mondta: Ptyű, ptyű, fecskét látok, szeplőt mosok!, megtisztult a szeplőtől (Lázár 1913, 203).

Ültetés. A krumplit József-nap viliáján kell vetni, hogy korán, és sok teremjen (Gaál 1914, 129). Sárgarépavetésekor nagyokat léptek, hogy hosszú, nagy répák nőjenek. Uborkát, tököt is akkor vetettek, „amikor hetivásárról jön a nép”, azaz amikor sokan járnak arra, akkor sok terem belőle. A bő termés érdekében

11 Az Ung-vidéken Luca-hordásnak nevezik (Barna 2000, 99-100). Beregdarócon a névnapját ünneplő férfit a nem közelálló ismerősök tréfásan köszöntötték. „A püffesztő egy rossz edényt megtölt hamuval, oltott mésszel, és ő is bekopog. Amikor kikiáltják, hogy szabad, az edényt az ajtóhoz vágja és elszalad” (Papp 1975, 272).

12 Gaál 1914, 130. Párhuzama Nagyrozvágyról: Viga 1996, 268.

401