Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Németh Péter: A falu és a nagytárkányi család a középkorban

egykori lakói az adózás szempontjából kiváltságos helyzetűek voltak. Más feltevés szerint a törökből átvett * tárkánya keresztség felvétele előtt a kovácsokat, régi magyar nevükön a vasverőket jelölte, a Tárkány helynév tehát a Kovácsi helynév megfelelője. Végül a Tárkány név személynévként is felbukkan a régi magyar nyelvben, azaz felmerül annak a lehetősége is, hogy a birtokot a környezete a birtokos személyéről nevezte el.2 A Tárkány név e négy származtatási és értelmezési lehetőségéből nehéz választani; e fejezet frója szerint a harmadik tűnik a legkézenfekvőbbnek, azaz az államalapítás (Szent István király) körüli évtizedekben itt élt vasverőknek a zempléni vár alá tartozó települését jelenthette a Tárkány név. Igaz, régészeti lelet még nem került elő sem a község területén, sem a határában e feltételezés bizonyítására.

A birtokosok első generációi

Ha a település nevét nem, de egykor volt birtokosait egy évszázaddal korábbra vissza tudjuk vezetni az eddig ismertnél. Történt ugyanis 1233-ban, hogy II. András király ítéletet hirdetett egy perben, amelynek tárgya az örökös nélkül elhunyt Ányos zempléni várjobbágy Zétény földjének tulajdonjoga volt. A király a földet hívének, (Szentesi) Weythe (fia) Péternek adta, ám jogot formáltak rá rokonság címén András, Simon (Symia) és Csama fia: Csépán zempléni várjobbágyok is, akiknek igényét Farkas (sáros)pataki királyi poroszló képviselte. A király nemcsak az ő jogosultságukat utasította el, hanem Adolf (Adulf) fia Martonosét és Andornak ispán fia Jánosét is, az utóbbiét azzal a kitétellel, hogy ha később oklevelet mutatna fel, akkor az érvénytelennek tekintendő.3 Nos, számunkra Adolf személye különösen fontos. Mert ha igaz, hogy ő a faluról nevet felvett Nagytárkányi család első ismert tagja, akkor ez a tény fontos következtetések levonására alkalmas. Az Árpád-korban ritka keresztnév alapján megkockáztat2 Összefoglalóan: Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest 1978, 631.

3 1233>446: DL 80870, Zichy IX, 130; RA 1/1, 521. A szereplők sorrendjében: Péter származásáról egy 1228. évi oklevél tudósít: Petrum lítium Wethe de villa Zentes (DL 80870, Zichy IX, 146). Fiát, Martonost 1265-ben említik (Martonos fiiius Petri,...super terre Veyke /Véke/ quam quondam Vethe avus eiusdem Martonos possedisset. Uo., Zichy IX, 137). Martonos fiairól, Gergelyről és Jánosról, illetve unokáiról, Katusról, Istvánról és Péterről 1349-ben szólnak: nobilem dominám Kathws vocatam, fiiiam Gregori f-i Martonos quondam bani, Stephanum et Petrum filios Johannis eiusdem Martonos (Uo., Zichy IX, 134). Ez a Martonos tehát nem vonható a Nagytárkányiak körébe. Még egy Martonost ismerünk Zemplén megyéből, Zochud fia Martonost (é. n. [1290 e.j: Károlyi I, 19; AZT 21 /1915/ 102; RA 11/2-3, 3596), a Pelejtei család ősét. Vö. Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom. Történelmi Szemle XXXV. (1993) 1-2: 55, 280. jegyzet (a továbbiakban: jz.). Az Adolf fia Martonossal együtt elutasított másik kérelmező, Andornak ispán fia: János, mint erre már mások rámutattak, Kaplony nembeli volt (1236: H. VI, 30; 1251: H. VII, 42; F. IX/7, 666), fia: Andornak mester 1300-ban Terebesen (Trebišov) lakott (magistro Andornico filio Johannis de Terebes DL 40267, Fl. VI, 455). Andornak két fia: Miklós és András (1301>446: Zichy IX, 145; AOkl. I, 99). Az utóbbi 1339-ben Ráti nemesként kijelölt királyi ember (AOkl. XXIII, 414). Ld. még: Karácsonyi 1900-1901, 290-292.

36