Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Bogoly János: Nagytárkány természetrajza
Növényvilág Az egykori flóra. A község határának eredeti természetes növénytakarója kisebb mértékben a fűz-nyár puhafaligetek alkották, döntő mértékben az ártér alacsonyabban fekvő, gyakran elárasztott részén. Nagyobb területet foglaltak el kocsányos tölgyes-magyar kőrises ártéri galériaerdők, amelyek a határ nagyobb hányadát foglalták el. Csak kisebb foltokat alkottak - elsősorban a magasabb folyóhátakon és homokbuckákon a gyöngyvirágos tölgyesek. A 18. század végi katonai térképészeti felmérés tanulságai szerint a folyó jobb parti szakaszán már erdő alig maradt, mivel a határt szántóföldként és kisebb részben legelő-kaszálóként hasznosították. A Tisza akkori bal partját viszont még összefüggő ártéri erdőrengeteg borította. A 19. században szinte teljes mértékben megsemmisültek az ártéri erdők. Ennek okait egyrészt a vasútépítésben, a megnövekedett tüzelőszükségletben és a közeli Tokaj-hegyaljai borvidék tölgyfaigényében kell keresnünk. Az 1880-as években elvégzett folyószabályozási munkálatok új helyzetet teremtettek abban, hogy a Tisza-meder lecsatolásával állóvízrendszert hoztak létre az egykori folyómeder helyén, ahol élettér alakult ki a mocsári növényzet megtelepedéséhez. A mai növénytakaró. Nagytárkány határa - a vizek és partok kivételével - csaknem teljes mértékben művelés alatt áll, ezért itt az eredeti növénytársulások már nem találhatók meg. A 20. század végén semmisültek meg az utolsó homoki biotópusok, ahol pl. a bennszülött magyar-és Zimmermann-kökörcsin még előfordult. Az eredeti homokflóra maradványai szerény töredékekben már csak a községi temető peremein lelhetők fel. A vízi növényvilág viszonylag csekély változatosságú, ami azzal magyarázható, hogy a mesterségesen lecsatolt egykori Tisza-meder meredek partú, ezért korlátolt lehetőséget kínál a mocsári növényvilág megtelepüléséhez. A Holt-Tisza parti vizekben a vízi növényvilág társulásai meglepően szerényen vannak képviselve - csupán a ritka fú'levelíí békaszőlő tömeges előfordulását lehet kiemelni. Jelenleg a sok évtizedes parti feltöltődés és részben az eutrofizáció következményeként megjelentek a nádasok támlásainak szórványos képviselői, a gyékény és a káka. A parti sáv folyamatos és változatos elárasztása következtében viszont egyre tömegesebben jelentkeznek az aprókákás társulások, olyan ritkaságokkal, mint a közönséges iszapkáka, a pocsolyalátonya, az apró iszapfű, a sziki boglárka stb. Állatvilág A község határának nyugati kétharmada - mivel szinte teljesen fátlan és bokormentes - kevés lehetőséget kínál a változatos állatvilág megtelepedéséhez. Ennek szerencsés ellentéte a nyugati harmad, a Tisza folyó hullámtere, ahol is elsősorban a nyílt vizek és ezek környéke képvisel jelentős és fontos biotópust. 32
