Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A hagyományos gazdálkodás jellemzői és változásai

gyobb emberveszteséget könyveltek volna el, ha nem jön létre az ukrán-csehszlovák határ és azzal együtt a esernyői vasúti átrakóüzem, amely felszívta a munkaerő-felesleg jelentős részét. A mezőgazdaság kollektivizálása idején ugyan igyekeztek a falu népét visszatartani, de kialakult a sajátosan kettős tevékenységet végzők karakteres csoportja. Ezek a férfiak a esernyői vasúton dolgoztak, ám nem szakadtak el egészen a földtől, s mentalitásukban is sokat megőriztek korábbi paraszti vonásaikból.

Ugyanakkor az 1950-es évek a falu megkésett modernizációjában és polgárosulásában jelentős eredményeket is hoztak: az 1950-es évek elején vezették be a villanyt, 1954-ben megindult a menetrend szerinti autóbuszjárat is, azt követően hamarosan kikövezték a esernyőbe és a Bélybe vezető országutat. Ez jelentős fejlődés volt, különösen ahhoz képest, hogy az első kerékpár az 1930-as évek derekán került a faluba, addig csak gyalog vagy szekéren lehetett kimenni Tárkányból.

Jelentősen átalakult fokozatosan a falu egész arculata. A település központi részén levő tavacskákat feltöltötték, a Fuksz-birtok majorságát, cselédlakásait41 új házsorok váltották fel, új utcák létesültek a görög katolikus templomtól Csernyő felé vezető országút mentén is.

Mind a tevékenység jellege, mind a paraszti társadalom kapcsolatrendszere miatt külön figyelmet érdemel a Nagytárkány szélén, a Bélybe vezető országút mellett létrehozott kolónia, illetve a kolonisták gazdálkodása. Az 1990-es évek elejétől jelentősen megnőtt azoknak a munkáknak a száma, amelyek Csehszlovákia népmozgalmának históriájával foglalkoznak. A történeti feldolgozások mellett (a legismertebbek: Janics 1979; Vadkerty 1993; Vadkerty 1999), Liszka József összegzőén foglalkozott e folyamatoknak a népi kultúrára gyakorolt hatásával is (Liszka 2002, 106-107, 397-415). Munkájában a magyarlakta falvak „tartozéktelepüléseiként” létrejött kolóniák sorában említi a nagytárkányit is (Liszka 2002, 106).

Az 1918. novemberében megalakult első csehszlovák kormány programjában jelentős szerepet kapott a földreform is. A nagybirtokok 1918. novemberében bejelentett zárolása után a földbirtokreform alaptörvényének számító, 1919. április 16-án elfogadott „lefoglalási törvény” alapján minden 150 hektár feletti szántóbirtok és minden 250 hektár fölötti vegyes jellegű (szántó, legelő, erdő) birtok lefoglalásra került. Ez nem jelentett azonnali elidegenítést, csupán annak lehetőségét (Simon 2004, 1362-1363). A kolonizáció szempontjából a 81/1920-as, ún. kiutalási törvény volt meghatározó, ami a kiutalások formáját és az igényjogosultak körét határozta meg. A földet elsősorban kisbirtokosok, zsellérek, kisiparosok, mezőgazdasági és erdőmunkások, földnélküli nincstelenek, hangsúlyosan a csehszlovák fegyveres erők tagjai és azok leszármazottai igényelhették, akik a háborúban a hazáért veszítették életüket (Simon 2004,

41 A Fuksz-udvarban cselédházak álltak, amelyek közös konyhával rendelkeztek. Vö.: Balassa M. I. 1987, 123-138.

328