Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A hagyományos gazdálkodás jellemzői és változásai

Mivel ezek futnak, á//ásf kellett nekik készíteni: 3-4 méteres vesszőket, esetleg napraforgókórókat - 4-5 darabot - szúrtak le körben, felső végük összeért. Az indák erre futottak fel, a virágzás idejére szinte kúpszerűen betakarva a tartó alkalmatosságot. Volt, aki a gyenge (zöld) paszujt is kedvelte, de jobbára megszárították a termést, és cséphadaróval verték ki a szemet a hüvelyekből.

10. A kender (Cannabis sativa) a közös gazdálkodásig a parasztüzemek közönséges haszonnövénye volt. Mindenki csak akkora darabot vetett a frissen megtrágyázott földbe, amennyi szöszre szükség volt: 1-2 árnyi terület ezt bőséggel fedezte. A kendert sűrűn vetették, hogy vékony szálú legyen. A gabonacséplés befejezése után kinyűtték, kévékbe kötve vitték le áztatni a Hótt-Tiszára. A kiázott szárakat szétteregették megszáradni, majd megtörték: elsőre egynyelvű vágót, majd kétnyelvű tillót használtak erre a célra. A második világháború utáni évekig a hegyekből szlovák - mások szerint ruszin - asszonyok jöttek, akik résziben vágták a kendert. A szöszt gerebennel kétfelé választották: a fejszösz a jobb minőségű vásznak alapanyaga lett, a csepűbői zsák, ponyva készült. A szösz megpuhítására taposóba hívták össze az ismerős lányokat, asszonyokat, amit aztán hasonló módon segítettek vissza: falhoz, kerítéshez támaszkodva, lábbal dörzsölték puhábbra a rostokat. Az 1950-es években még dominált a kenderrost szövése, utóbb a bolti pamutok vették át annak szerepét. Az 1970- es évektől már csak a rongypokrócok anyaga került a nagytárkányi asszonyok szövőszékére.

III. A gyümölcs és a Tisza-kertek haszna

Nagytárkány hagyományos gazdálkodásának sajátos fejezetét képezi a Tiszakertek hasznosítása. Mindez nem csupán agrártörténeti, agráretnográfiai kérdés: a mai idősebb nemzedék emlékezetében úgy él ez a terület, mint egy korábban volt „virágkor" letéteményese, a gazdagság és a jólét lehetőségének kulcsa. A visszaemlékezések is meglehetősen nosztalgikusak, s talán a település 20. századi históriájában - térben és időben - semmihez nem kötődik annyi személyes emlék, mint ezekhez az ártéri kertekhez, jóllehet a folyószabályozás során épített gát és az élővíz közé eső, belső oldalnak is nevezett terület nagyobb része Kistárkány határában volt.18 Tavasztól őszig hétvégeken még „kirándulni” is odajártak a helybeliek: szalonnát sütöttek, kis bor is került, ott beszélgettek. A két település azonban szinte összenőtt az idők során, az örökség meg a házasodás segítette a Tisza-kertben való birtokszerzést.

A Tisza menti falvak határában többfelé jellemző volt, hogy gyümölcsösök teremtek az ártérben, a töltés és a folyó közötti területen: Técső (Tyacsev), Tiszaújlak (Vilok), Tiszasalamon (Szolomonovo - mindhárom Ukrajna), Tuzsér, Záhony, a Bodrogközben pedig Zemplénagárd, Révleányvár, Tiszakarád és Ci-18 Az emlékezet szerint a második világháborút megelőző években mintegy 400 hektárnyi területű volt a Tisza-kert, amiből mintegy 100 hektárnyit hasznosítottak gyümölcstermesztéssel. Ez utóbbinak kb. 'A része volt nagytárkányi gazdák birtokában.

307