Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fehér József: A művelődés évszázadai
A 2003/2004-es tanévtől már az alsó tagozaton is bevezették az angol nyelv oktatását; számitógépes tantermet alakítottak ki, ahol szakkör keretében ismerkedhetnek a tanulók a számítástechnikával; az anyanyelvi oktatás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a szlovák nyelv megfelelő szintű elsajátítására, hogy a tanulók számára a jövőben se jelentsen akadályt, ha szlovák középiskolában folytatják tanulmányaikat. Az iskola és az óvoda 2002. július 1-jétől községi irányítás alatt működik. Iskolán kívüli művelődés A nagytárkányi közművelés „őse” minden bizonnyal egy Vitányi László nevű magyar királyi dohánybeváltó főtiszt, hivatalnokfőnök volt. 1886-ban született Ungváron, régi nemesi családból. Egyik őse, Vitányi József, II. Rákóczi Ferenc idejében várkapitány volt Sárospatakon. Makón és Sárospatakon tanult, 1909-ben kezdte pályafutását. 1912-ben elvégezte a debreceni gazdasági akadémiát, a dohánybeváltó tiszti tanfolyamot, ezután első állomáshelyére, Békéscsabára nevezték ki. Az 1910-es évek közepén került a nagytárkányi Magyar Királyi Dohánybeváltó Hivatalhoz, itt előbb gyakornokoskodott, majd a hivatal főtisztje lett. 1917-ben bevonult katonának a 65. gyalogezredhez. Nagytárkányi állomáshelyén munkálkodva széles körben ismert természetbúvár lett, s mint természetbarát a Magyar Madártani Intézetnek kinevezett megfigyelője, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület helyi megbízottja volt. Saját kezelésében 45 családú méhészetet tartott, amely egyúttal megfigyelőtelepként szolgált. Madárvédelmi tanulmány címmel értékes szakcikke jelent meg a korabeli sajtóban. Vitányi László még az 1940-es évek elején is Nagytárkányban működött mint dohánybeváltó főtiszt (Csíkvári 1940, 242). A két világháború között a falu élte a kornak megfelelő ünnep- és hétköznapokat. A társas művelődési alkalmakat az jelentette, hogy a helyi fiatalok minden télen betanultak egy-két hosszabb, egész estét betöltő színdarabot, amelylyel szórakoztatták a lakosságot. Néha a környék falvaiban is felléptek. Május éjszakáján a fiúk a lányoknak cigányzenével szerenádot adtak. Vasárnap délutánonként a helyi tanítók ismeretterjesztő előadásokat tartottak a falu felnőtt lakosságának. Nagy élmény volt az 1940-es években a mozi megjelenése. Még ma is sokan emlékeznek vissza nosztalgiával a „csűr-mozira”, amelyet a Farkas-féle csűrben helyeztek el. Egykori igazgatója, Ternyila László így emlékezik erre: „Itt egy mozigépről volt szó a 40-es években, amit egy kassai illetőtől kaptunk s egy csűrben helyeztünk el. Elmondhatatlan újdonságot jelentett ez akkoriban. Sokat látogatták a csűrt, pedig csak falócák voltak elhelyezve a vászon előtt. Később aztán a gép átkerült egy rendes épületbe.” A falunak nem volt kultúrháza, csupán 1954-ben építették át erre a célra a Krausz-féle üzlet- és kocsmahelyiséget, itt működött a mozi, itt bonyolították le igen mostoha körülmények között a kulturális rendezvényeket. 256
