Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fehér József: A művelődés évszázadai
a tanítókat a Sárospataki Kollégiumban képezték. Az iskolák irányítása, fenntartása az egyház, az eklézsiák feladata volt, első számú vezetőjük a lelkész, beosztottja a tanító (rektor), aki a kántori teendőket is ellátta. A gyerekeket elemi ismeretekre oktatták, mindazokra a gyakorlati tudnivalókra, amelyeket mindennapi életükben hasznosítani tudtak. Anyanyelven, azaz magyar nyelven folyt a tanítás. Előbb csak a fiúkat, majd a lányokat is bevonták az oktatásba. A népiskola ideális állapotát Johannes Amos Comenius, a nagy cseh-morva-magyar pedagógus fogalmazta meg Schola Ludus című művében akkor, amikor maga is Sárospatakon működött Lorántffy Zsuzsanna meghívására, 1650-1654 között. Az elemi iskola három osztályból állt az ő rendszerében. Comenius tanítója az első osztályról ezt mondja: „Arra tanítom őket szóban és példamutatással, hogy Iskola előtt és Iskola után, étkezés előtt és étkezés után, lefekvéskor és felkeléskor letérdelve, kezüket összekulcsolva, szemüket az ég felé emelve, a teljes áhítathoz illő testtartással fohászkodjanak Istenhez... Továbbá, hogy pontosan ismerjék Isten akaratát, naponta elismétlem velük a Tízparancsolatot, továbbá elégtételként a Hiszekegyet és hasonlókat. Elviszem a szent gyülekezetbe is, és arra tanítom őket, hogy ott fegyelmezetten viselkedjenek, mintha Isten és az angyalok színe előtt volnának. Mert bár a szentbeszédek meghaladják értelmi képességüket, így mégis hozzászoknak Isten szent helyének tiszteletéhez, és annak tudatához, hogy ők az egyház polgárai és Isten háznépéhez tartoznak. ” Az istenfélelemre nevelést követően az erkölcsi nevelésről ezt olvashatjuk: „Példamutatással és intelmekkel szoktatom őket ételben és italban a mértéktartásra, öltözködésben a tisztaságra, a feljebbvalók iránti tiszteletre és a szolgálatkész engedelmességre az utasítások és a tilalmak betartásában egyaránt; azután meg igazmondásra, hogy ne tévesszenek meg soha senkit hazugsággal, és igazságosságra, hogy sohase vegyenek el semmit, ami a másé, sem úgy, hogy ellopják, sem úgy, hogy eldugják; továbbá folytonos munkára és foglalatosságra... Változatos módon próbálkozom viszont azzal, hogy a sérelmekkel szemben béketűrőkké formálódjanak (hiszen ez az erény az alapja a keresztény magatartásnak); azt pedig, hogy végül inkább akarják, hogy a más akarata irányítsa őket, mint a sajátjuk, az engedelmesség folyamatos gyakorlásával érem el. ” A harmadik nevelési területtel kapcsolatosan elmondatja e játékban Comenius a tanítóval azt is, hogy ha bölcseletre még nem taníthatja is a gyermekeket, „egyengetem számukra a bölcsességhez vezető utat, mégpedig azáltal, hogy rövid és kellemes úton tanítom őket a betűkre, melyek minden műveltség megszerzésének egyetemes eszközei és kulcsok a bölcsesség kincsesházához. ” A második osztályban a tanító így összegzi feladatát: „Megtanulnak tőlem hibátlanul olvasni, írni, kezdő szinten számolni és énekelni, ennél jobban erkölcsösnek és istenfélőnek lenni”. A harmadik osztályban: „Arra tanítom őket, hogy az anyanyelvükön gyorsan olvassanak és írjanak, hogy szemléljék a világ alapvető dolgait, és hogy mindezeket milyen szavakkal fejezzék ki”. S hogy a Comenius által elképzeltek után milyen volt a valóságban az iskolai élet, milyen állapotok uralkodtak a nagytárkányi iskolában, azt a korabeli egyház- és iskola247
