Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Mizser Lajos: A község nyelvi jellemzői
(egy része belterület), Szakács ól, Szénazsák, Szőlő-liget, Tisza-bánya-töltés, Tisza-hát, Tisza-kanyar, Tisza-kert, Tisza-part, Tisza-torok ~ Torok, Töltés alja, Urbarista legelő, Vad-kert, Veres-hegy, Vesszős (a Kis- és Nagy-vesszős közös neve), Zsidó temető. Családnevek A magyarság nagyjából Nagy Lajos király uralkodásának idejétől visel kételemű nevet. Azért nagyjából, mert a kételeműség általánossá válása az ország területén nem mindenütt egyszerre történt. Gyűjtőutam során 87-féle vezetéknevet szedtem össze Nagytárkányban. Ezek között van olyan is, amelyet csak egyetlen személy visel. A leggyakoribb családnevek a következők: Dobó, Dobos, Gönczi-Gönczy, Nagy, Polák, Pólyi, Tárczy. A neveket, hogy elkerüljem a felesleges ismétlődéseket, nem ábécérendben, hanem kategóriánként teszem közzé: I. A névadó ős személynevére visszamenő családnevek. 1. Régi egyházi személynevek: ide olyan nevek tartoznak, melyek szerepelnek a Bibliában (Ó- és Újszövetség) vagy egy-egy szentnek, hitvallónak, mártírnak a neve: Gergely (az egyháztörténet 17 ilyen nevű szentet ismer, a névadó a legnagyobb valószínűség szerint a 7. században élt Gergely pápa volt), Lukács (a harmadik evangélista neve az Újszövetségben), Márton (a sok Márton nevű szent közül a legvalószínűbb a Sabariában [ma: Szombathely] született, majd Franciaország védőszentjének a neve), Móricz (3. századi katonamártír neve, tisztelete inkább francia és német földön terjedt el). Ruszin: Vaszily < Baccéü ’Vazul, Vászoly’ (a görögben: Baszileiosz, a 4. században élt egyházatyának a neve, tisztelete a keleti kereszténységben meglehetős gyakoriságú). Szlovák: Jabrik < Jambrik < Imre (Szent István fiáról, a szintén szentté avatott Imréről van szó). 2. Régi egyházi személynevek rövidült, képzett alakjai (ún. becézőnevek): Balia < Barlabás, Marczi < Márton vagy Marcell + -ci, Matyi < Mátyás + -/', Pető < Péter +-ő. Ruszin: Vaskó < Ivaskó < Čáaí (a magyar vaskó ’vakarókés’ jelentésű szóhoz a hangalaki azonosságon kívül semmi köze sincs). Szlovák: Gres < Gregor ’Gergely’ + - š, Petők < Petr ’Péter’ + -ik. 3. Régi világi személynév: Dobó: a magyar nyelvben keletkezett. 4. Patronimikon (az apa nevéből származó) nevek, eredetüket képzők is jelölik. Ez - a rendelkezésünkre álló nevek alapján - a magyarban: a -fi, a németben: a -s, a ruszinban és szlovákban: -vies, -szki képzőkkel történik. Mai nyelvre lefordítva: valakinek a fia, leszármazottja. Magyar: Győrfi ’György fia’. Német: Haux ~ Hox ~ Hóksz < Hauch + -s < Hugo, azaz Hugo fia. Ruszin: Pitóczky < Ďiňyx ’kakas’, azaz egy Kakas nevű ember fia. Szlovák: Kozinszky < Kozinec ’csűdfű’, 'Kozinec fia’, Pankulics < Panko ’úrfi’, 'a földesúr fia’, Szenkulics < senko ’széna’ (e két utóbbi még az -ula képzővel is bővült), tehát ’Pankula, illetve Szenkula nevű emberfia'. II. A származás helyére utaló családnevek: ezek a névadó ősnek az eredeti (olykor csak hozzávetőleges) lakóhelyét nevezik meg. 1. Nagyobb egység (megye, táj) neve + -i képző: Nógrádi 'Nógrád megyei’, Szatmári 'Szatmár megyei’, 237
