Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Csíki Tamás: A megtelepedés útján. A nagytárkányi zsidóság a 18 - 19. században

Csíki Tamás A megtelepedés útján A nagytárkányi zsidóság a 18-19. században A Magyarország keleti-északkeleti területein élő vidéki zsidóság 18-19. századi betelepedésére szilárd - s nem minden ellentmondást nélkülöző - történetírói értelmezések állnak rendelkezésre. Eszerint az izraeliták már a szomszédos Ga­líciában - ahonnan a „tömeges” bevándorlásuk a 18. század utolsó harmadá­ban kezdetét vette - kocsmárosként, boltosként, házalóként, regálé- és haszon­bérlőként s általában a falvak és a városok közötti ökonómiai kapcsolatok kép­viselőiként jelentek meg a feudális életvilágban, ami a birtokos nemességgel való szoros „szimbiózis” alapja lett (pl. Haumann 2002, 40-42; Schramm 1968, 360-362; Pietsch 1988, 55). S ezeket a karakterjegyeket a Magyarországra telepedő izraeliták nem csu­pán megőrizték, hanem - egy újabban megfogalmazódó vélemény szerint - a meghaladott hagyománnyal és az eredeti közösségi struktúrákkal (a galíciai stetl­­hez fűződő életformával) való szakítás nyomán felszabaduló készségeket sike­res vállalkozói stratégiákká transzformálták. Ami azonnal - legyen az a házaló­tól a nagykereskedőig vagy a regálébérlettől a tőkés földbérletig vezető, „szer­ves út” - „kollektív közösségi alkotásnak” minősült. S immár a városokban be­teljesedő sikeres és látványos karrierek, a későbbi polgárosodási folyamat, il­letve a zsidóság újfent kialakuló csoportsajátos tulajdonságainak előzménye­ként nyert funkcionális tartalmat (Hanák 1992, 28-30; Pietsch 2003, 75, 78-80. Vö. Kövér 2004, 37-38). Ez utóbbi állítás valóságtartalmát ezúttal figyelmen kívül hagyva, e tanul­mány egyetlen település: a Zemplén megyei (a Bodrogközben fekvő) Nagytár­­kány 18-19. századi zsidóságát vizsgálja, még ha a rendelkezésre álló elszórt források és adatok csupán egy vázlatos kép kialakítását teszik lehetővé. Még­is, egy falusi (lokális) társadalom jórészt összeírásokra épülő, ám nominatív elemzésekre törekvő bemutatása, a fenti paradigma érvényesülésének korlátja­it is körvonalazhatja. A Nagytárkányba, illetve Zemplén megyébe telepedő izraelitákról tehát a 18. század első harmadától rendelkezésre álló országos és helyi összeírások tájé­koztatnak. Ám mivel ezek az 1740-es évektől 1846-ig fizetett türelmi adó szám­bavételét célozták (ami a kamara és az izraelitákat ugyancsak adóztató földes­urak állandó ellentétéhez vezetett), hiányosságukra és pontatlanságukra kell 179

Next

/
Thumbnails
Contents