Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Tamás Edit: Nagytárkány népessége a 18 - 20. században

lyozással, a kanyarulatok átvágásával megrövidültek a folyók. A vizek levezeté­se meggyorsult, védművek, töltések készültek. A mederrendezés állami feladat volt a Tisza mentén, a töltésekről a társulatok gondoskodtak. Csap és Tokaj kö­zött 33 átvágás történt a Tiszán. Ennek eredményeként a 171 km-es szakasz 84 km-rel megrövidült. Hét helyen épült partvédmű (Majláth 1896). Az 1869-es népszámlálás adatai szerint Nagytárkány népessége 936 fő (az esetleges eltérések a távollevő népesség különböző arányú beszámításával szü­lethetnek). Kiemelkedően magas a népesség gyarapodása a Fényes Elek által rög­zítettekhez képest (gyarapodás: 339 fő). Ez nem meglepő a lakosság kor szerinti megosztásának ismeretében. Nagyon fiatalos a korszerkezet (1-3. ábra). A lakos­ság 43,8%-a 14 éven aluli (410 fő), sőt 68,7% a 30 évesnél fiatalabb korosztály­ok aránya. Mindezek jól bizonyítják az 1850-es, 1860-as évektől tapasztalható de­mográfiai átmenetet a településen. Az 1860-as évektől jelentősen megnő egy-egy korosztály aránya. Tapasztalunk olyan évet, amikor 30-40 fő alkot egy-egy azonos évben született generációt, pl. 1869-ben, a népszámlálás évében 35 születést re­gisztráltak. A 40 éven felüli lakosság aránya 19,4%-os a településen (182 fő), mfg a 60 éven felüliek mindössze 3,3%-ot alkotnak (31 fő). Meglepő ugyanakkor, hogy a 60 éven felüliek között férfitöbbséget tapasztalunk (19 fő), annak ellenére, hogy a családi állapot szerint csupán 5 özvegy férfit írtak össze a 34 nővel szemben. Ugyanakkor a fiatalos korszerkezet jól megfigyelhető a családi állapotot feltüntető adatok alapján is (4. táblázat). A lakosság 53,4%-a (500 fő) egyedülálló (nőtlen vagy hajadon), 41,1% a házasságban élők aránya, 0,5% elvált (4 nő és 1 férfi), míg az összeírok feljegyeztek 5 megesett leányzót is. A népesség mobilitása is jelentősen változik a XIX. században. Bizonyítékul a születési helyek nagyfokú szóródása is szolgálhat (5. táblázat). A lakosság több mint egyharmada (36%) már nem a településen született, más helységből költözött Nagytárkányba. Lényeges eltérés a férfiak és a nők adatai között nincs, a férfiak 62,2%-a, a nők 66%-a helybeli születésű. Legtöbben a szomszédos Kistárkányból költöztek ide (25 fő, 2,7%). Kiemelkedő a szűkebb környezet, a Bodrogköz magas aránya (158 fő, 16,9%), pl. Bélyből 20-an, Zemlénagárdról 12-en, Révleányvárról 10-en kerültek a faluba.11 A tágabb környezetből - Zemp­lén,12 Ung13 és Szabolcs14 megyéből - is jelentős a migráció. Említhetjük a köze­11 Bottyán 10 fő, Királyhelmec 8 fő, Dámóc 8 fő, Perbenyik 7 fő, Ágcsernyő 5 fő, Nagyrozvágy 5 fő, Bacska 5 fő, Lelesz 4 fő, Dobra 4 fő, Szolnocska 3 fő, Szinyér 3 fő, Kiskövesd 3 fő, Őrös 3 fő, Nagygéres 3 fő, Véke 3 fő, Kisrozvágy 2 fő, Kaponya 2 fő, Riese 2 fő, Cigánd 2 fő, Bodrogsz­­erdahely 2 fő, Láca 2 fő, Cséke 1 fő, Szomotor 1 fő, Karos 1 fő, Bodrogszentes 1 fő 12 Sátoraljaújhely 9 fő, Sárospatak 3 fő, Homonna 3 fő, Tokaj 3 fő, Szerencs 3 fő, Tolcsva 2 fő, Ladomér 2 fő, Kozma 2 fő, Zemplén 1 fő, Alsókörtvélyes 1 fő, Alsóberecki 1 fő, Berzék 1 fő, Barancs 1 fő, Gálszécs 1 fő, Vinna 1 fő, Vámosújfalu 1 fő, Gesztely 1 fő, Dubróka 1 fő, Kemen­ce 1 fő, Vojtőc 1 fő, Azar 1 fő, Kisráska 1 fő, Tiszalúc 1 fő 13 Kisgejőc 4 fő, Csicser 3 fő, Pálóc 3 fő, Ungvár 2 fő, Ribnyice 2 fő, Kapos 2 fő, Záhony 2 fő, Dobóruszka 2 fő, Daróc 1 fő, Nagyszelmenc 1 fő, Szerednye 1 fő, Palágy 1 fő, Koncháza 1 fő, Butka 1 fő, Szolányka 1 fő, Rát 1 fő, Kisszelmenc 1 fő 14 Eperjeske 3 fő, Litke 2 fő, Búd 2 fő, Ópályi 1 fő, Nagykálló 1 fő, Apagy 1 fő, Dombrád lfő, Szé­kely 1 fő, Gyulaháza 1 fő, Bércéi 1 fő, Bezdéd 1 fő, Mándok 1 fő, Komoró 1 fő, Balkány 1 fő 152

Next

/
Thumbnails
Contents