Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Takács Péter: Nagytárkány 1770 - 1848 között

Alkalmat kínáltak ezek akár a megélhetésre, akár a pénzgyűjtésre. A sóház és raktár helyben léte állandó munkaalkalmat kínált. A regionális tájföldrajzi jellem­zők a zsákmányolás, gyűjtögetés, halászat, vízi élet ezernyi változatát kínálták. A tutajozás, hajózás, a vízen járók táplálása, a Sóvárról, Sáros vármegyéből, Fel­­ső-Zemplénből, Szabolcs vármegyéből sóért idejáró szekeresek, a Máramaros­­ból érkező tutajosok táplálékkal, itallal való ellátása mind-mind lehetőséget kí­nált a helybeli lakosok számára. Egyben érdekességet, ezernyi kuriozitást ho­zott a sok idelátogató ember. Mindez azonban a rendi hagyományok keretei kö­zött működött. Hiányzott ebből a világból a haszonelvűség, a felhalmozás vágya, a nyereségre való törekvés. A legfőbb értékrend, amit a nagytárkányiak követ­tek, az isteni akaratban való megnyugvás volt. A szabad rendelkezésű tulajdon hiánya, a telekkönyvezett ingatlan ismeretlen volta és elérhetetlensége nem ösztönözte a nagytárkányiakat tulajdon szerzésére. Hitük és meggyőződésük szerint az Isten a természetben adott dolgokat - gyümölcs, hal, csík, teknősbé­ka, nád, sás, káka, gyékény, ezernyi más ajándéka a természetnek - nem azért adta, hogy az emberek abból gazdagodjanak. A természeti bőség arra való, hogy a megélhetés okán azokból mindenki meríthessen szükséglete szerint. A mada­rak, a tojásaik, a vad- és szelíd gyümölcsök, a háziipar nyersanyagai stb. mind­mind arra valók, hogy a szegények osztozkodjanak rajtuk. Ezért is az 1848-as jobbágyfelszabadítás szegényen, minimális szabad rendelkezésű tulajdon birto­kában találta Nagytárkány paraszti lakosságát. Az 1848 utáni polgári korszak abszolutisztikus és alkotmányos periódusa pedig rendeletéivel és törvényeivel gondoskodott róla, hogy a szegények még szegényebbek legyenek. Kellett az ol­csó munkaerő kubikosmunkára, a nagybirtok művelésére, a vasutak, folyósza­bályozások, útépítések munkálataira. A szabadon usuálható közös határrészek, a vesszősök, nádasok, gyékényes részek, makkoltatható tölgyesek, épület- és tűzifát adó erdők mind-mind magántulajdonba kerültek, ahová a telekkönyvezés után belépni is csak a tulajdonos engedélyével volt szabad. Új rendszerű, új ér­tékrendű világ következett, amelyet mire megértettek és megszoktak a nagytárkányiak, megélhetésük okán saját határuk helyett mehettek Amerikába kenyeret keresni. Veiké Trakany medzi 1770-1848 (Zhrnutie) Od rozvinutia osvieteného absolutizmu po zrušenie poddanstva Veľké Trakany obišli kuriozity, ktoré by sa žiadali byť zaznamenané v análoch. V tejto dobe charakterizovala obyvateľstvo a dejiny obce skôr každodenná usilovnosť a prá­cou naplnené všedné dni. Dedinu, osídlenú v Medzibodroží, ležiacu na polhodiny chôdze od koryta rieky Tisa, od doby príchodu Maďarov do vlasti až po Trianon spájala s usad­losťou Győröcske, ležiacou na druhom brehu rieky, kompa, ktorá popri prevážaní 142

Next

/
Thumbnails
Contents