Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Takács Péter: Nagytárkány 1770 - 1848 között

Aprócska település - korszakunkban 360-600 közötti lakosú - volt Nagytárkány. Olyan falu, ahol mindenki mindenkit ismert, s a hagyományoknak családokat, jellemeket, egyéni életpályákat és a közösséget szigorúan formáló ereje volt. A korabeli történeti statisztikai adatok közlői is ezt bizonyították II. József népszámlálóitól Fényes Elekig.

Nagytárkány lakossága 1785-1850 között

Demográfiai adatok

II. József ideién4

Ludovicus Nagy5 6

Fényes Elekb

Család

82

?Ház

63

75-Lakosság száma

360

578

597

Nemes

19-Tisztviselő

1-Pap

1-1

Római katolikus

428

301

Görög katolikus

150

Református

102

96

Evangélikus

Zsidó

48

50

Paraszt

21-Zsellér

36-Nagy háborúk, népirtó hadjáratok, a hétköznapokat forradalmasító technológiai vívmányok elkerülték az általam vizsgált időben Nagytárkányt és környékét. Mária Terézia uralkodásának az utolsó évtizedétől az 1848-as forradalom és szabadságharcig - leszámítva az itt kevés emberéletet követelő 1831-es kolerajárványt - a népességet apasztó nagy járványokról sem emlékeznek a történelmi források.

Az itt élő emberek az úrbérrendezéstől a jobbágyfelszabadításig az évszakok ritmusát követő munkás hétköznapok rendjén éltek. Szántottak, amikor tavaszszal megengedte a föld, vagy aratás után ugaroltak, őszi kalászos alá szántottak, kaszálták, takarták, boglyázták a szénát, arattak, majd ősszel és télen csépeltek hadaróval, kézzel, jobb estben állatokkal tapostatták ki a szemet a kalászosokból. Az 1770-es évektől kukoricát is vetettek, de még többen termeltek dohányt. Históriai nagy változások nem sűrűn zaklatták őket. Annyit változott köröttük a világ csupán, hogy húsz-harminc-negyvenévenként Isten és Isten szolgáinak a szolgálatából kiöregedvén a plébánosuk, a nem nagy jövedelmű plébániára egy fiatal, főpapi-püspöki összeköttetésekkel és patrónusokkal nem rendelkező vagy a jövedelmezőbb plébániák valamelyikéről botránnyal eltávolított papot küldött ide a mindenkori egri püspök (az 1800-as évek elejétől érsek). Olykor-olykor cserélődött a kántor is a templomban, aki, ha kedve tartotta, vagy a curiális és egytelkes nemesek követelték, tanította is az alfabetizációt a népiskolában.

4 Danyi Dezső - Davis Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Budapest 1964.

5 Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae Inclyti Regni Hungáriáé Partiumque eidem adnexarum. Buda 1828.

6 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára l-IV. Pest 1851.

130