Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Strešnák Gábor: A Mátyusföld újkori nemes társadalma
A birtokos középnemesség és a kisnemesség közötti reális különbségek a 18. század folyamán még tovább nőttek. Ez az akkor már legfeljebb csak jobbágyhelyen gazdálkodó kisnemes jogainak megnyirbálásához vezetett. 1800-tól például a cselédi vagy más alkalmazottként szolgálatban lévő nemesek szolgálatuk idejére előjogaikról kénytelenek voltak lemondani. Mindezek ellenére nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a személyi sérthetetlenséget, részleges adómentességet, politikai jogképességet, teljes jogú birtokbírhatási lehetőséget stb. biztosító előjogaik az 1848-as polgári törvénykezés megkezdéséig érvényben maradtak, és a főuraktól kezdve az utolsó hétszilvafás nemesig egyenlőnek mondható jogokat biztosítottak.25 Ennek példájaként idézzük gr. Pálffy Jánosnak, Pozsony megye főispánjának, a nemesség köztisztviselési egyenlőségére vonatkozó szavait, melyek még a megye 1735-ös tisztújító közgyűlésén mondott nyitóbeszéde alkalmával hangzottak el: „Az Tekintetes Nemes Vármegyének Szerentséje, meg maradása, Gyarapítása, és meg tartása magával hozza, hogy az Választó-Széknek az Ideje meg tartassák... Melyre nézve Hazánk- s Törvényünk rendelése igen dicséretes az hogy a kik egyenlő Szabadsággal élnek, azok Tisztben, Becsületben, Terhekben, Munkában egyenlőképpen részesek legyenek. Ez... egyszer s mind arra való is, hogy az Fő-Emberek, Nemesek, az Tiszteknek Gyömöltsében egyaránt részesülni kívánván, a Tisztek is örökössek ne legyenek, és akár az hasznos, akár káros vagy terhes légyen, mindnyájokat egyaránt illethesse..."26 30. A volt szenckirályfal Pálffy-kastély belső tere Az 1848-as forradalom és szabadságharc a 19. századi magyarországi polgárosodási folyamatok csúcspontját, és egyben a még meglevő rendiség végét jelentette. A teljes mértékben jobbágyokéhoz hasonló életmódot folytató vidéki kisnemesség az elkövetkező fél évszázad alatt jogállását tekintve is ténylegesen beleolvadt a parasztságba. Elvesztett előjogaik torzóját már csak a népképviseleti követválasztások alkalmával automatikusan bírt választói jogosultságukban lelhetjük fel.27 83
