Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Strešnák Gábor: A Mátyusföld újkori nemes társadalma

29. A volt nebojszai Balogh-kastély A kuriális nemesi telkekből gyakran egész településrendek jöttek létre. A közép­korban az ilyen falvakat nem ritkán csak egy-két család alkotta. Ezek száma ter­mészetesen az újkorban a kúriák feldarabolódásával egyenes arányban növe­kedhetett. A kuriális falvak lakói - előjogaiknál fogva nem tartoztak földesúri jog­hatóság alá, közösségükön kívül legtöbbször kollektiven léptek fel. Szabadon választott elöljáróságuk (esküdtek), valamint a közösség végrehajtó hatalmát képviselő hadnagy és a tizedesek a falu belső közigazgatását és elsőfokú ítél­kezését végezték. Fellebbviteli bíróságuk a megyei törvényszék volt. A kuriális falvak száma Magyarországon aránylag magas volt, 1720-ban számuk elérte az 1200-at.20 Pozsony megyében elsősorban a Csallóközben találkozhatunk ilyen tí­pusú településekkel. Tisztán kuriális falvakról a Mátyusföldön a 17-18. század­ban viszont már nem nagyon beszélhetünk. Inkább az ezek alapján és önkéntes alapon kompossessorátusokba szerveződő elszegényedett birtokos nemesek által alkotott felemás faluközösségek fordultak elő. A tisztán kuriális falvak fel­hígulásához a Pozsony megyében észlelhető nagymértékű migrációs hullámok is hozzájárulhattak. Talán ez lehet az oka annak, hogy míg a helyi megyei össze­írások kuriális telkekről elég gyakran értekeznek, kuriális falvakról annál ritkáb­ban, inkább a „nemes település” (possessio nobilitari) kifejezést használják.21 Mátyusföld Pozsony megyei részének települései közül például 1735-ben ilyen­nek számított Pusztafödémes, Rété, Magyarbél, Kosút. A pusztafödémesi 45 nemes család ekkor 31 házhelyen lakott, ebből 21 család egész ház (kúria) tu­lajdonosa, a maradékot pedig két-két család lakta. Egy ház félig befejezett álla­potban volt. Az itt élő kisnemesek házukon kívül 2-3 tehénnel, vagy más marhá­val rendelkeztek. Egyedül Varga Ádám tartott 30 juhból álló nyájat, ezenkívül pe­dig 6 malom tulajdonosa volt. A nemesek többsége saját telkéhez tartozó jószá­gán gazdálkodott, de néhányan közülük kézművességből tartották fenn önma­gukat és családjukat. Az összeírás Balogh János és Csakanik Márton csizmadi­81

Next

/
Thumbnails
Contents