Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Strešnák Gábor: A Mátyusföld újkori nemes társadalma
Strešňák Gábor A Mátyusföld újkori nemes társadalma Ha Mátyusföld nemességéről kívánunk szólni, elsősorban tudatosítanunk kell azt a tényt, hogy az két különböző vármegye nemes közösségét - szűkebb társadalmát alkotta. Mivel Mátyusföld általunk behatárolt térségével kapcsolatban területi, közigazgatási vagy önkormányzati vonzatokról nem beszélhetünk, valószínű, hogy az itt élő nemesség tudatában szülőföldje vagy önmaga behatárolásának esetében csak másod-, sőt harmadlagos szerepet játszhatott. Egy újkori magyarországi nemes számára - legyen az főrendi vagy köznemes - személyes szabadságához társult általános jogainak országos érvényesítése törvényszerűen politikai nemzeti tudatot kölcsönzött. A Werbőczy Tripartituma által újraértelmezett Szent Korona-eszme, mely szerint a királyi hatalom az egyenlő nemesek összessége által átruházott jogokból ered és a nemesi rend által birtokolt, valamint átadott közhatalom a Szent Koronában testesül meg, ezt az érzetet még tovább erősítette.1 Egy Mátyusföldön élő nemes tehát elsősorban politikai értelemben vett magyar nemesnek számított, függetlenül attól, hogy - mai szemmel nézve - magyar, szlovák, horvát stb. nemzetiségűnek lett volna mondható. Másodsorban pedig, mivel - a főnemeseket leszámítva - nemesi jogainak országos érvényesítését elsősorban vármegyéje közgyűlésén szabadon választott országgyűlési képviselőinek útján gyakorolhatta, de személyes szabadsága és egyéb előjogai tárgyában is minden szempontból annak autonóm önkormányzatára volt utalva, az adott vármegye nemes közösségének részét alkotta. Esetünkben tehát nagyobb részük Pozsony megyei, kisebb részük pedig Nyitra megyei nemesnek tartotta önmagát. A 16. század dereka táján készült portaösszeírások híven tükrözik a mohácsi vészt követő közvetlen időszak alatt térségünkben végbement nagymértékű változásokat. Míg 1542-ben Pozsony megyében a jegyzett 2755 porta legnagyobb tulajdonosai között még ott találjuk a bazini és szentgyörgyi grófokat vagy Thurzó Eleket, alig egy évtizeddel később, 1553-ban - a királyi birtokokat leszámítva - már Serédy Gáspár, Báthori András és a Fuggerek számítanak a legnagyobb birtokosoknak.2 Az ez évi összeírás érdekessége, hogy a porták számbavételével valójában kettős célt követett. A rendes adó- és a hadiadó megállapításán túl a soproni országgyűlés által 1553-ban megszabott, és a nemeseket is teherként érintő különleges hadiadó kiszámításának vált alapjává. Ez utóbbit az egri vár védelmekor fogságba esett vitézek kiszabadítására és kárpótlására szánták.3 Pozsony megyében ekkor 3379,5 porta után 6759 forint, Nyitra megyében 4631 porta után 9262 forint hadiadót vezettek el. A fogságba esettek kiszabadítására szánt összeg Pozsony megye esetében 169 forint, Nyitra me75
