Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Novák Veronika: A Mátyusföld a törökök szomszédságában és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

fenntartásához nemcsak Galántán, hanem a család többi birtokán is. Galánta környékén a törökök egyik legnagyobb pusztítására 1667-ben került sor. Ekkor Taksonyt és minden bizonnyal más falvakat is teljesen leromboltak. A későbbi tanúvallomások szerint Taksonyon csak „nyulak és rókák laktak a kemencék maradványaiban”. Taksony lakóinak egy része a galántai felső kastély mellett lakott.8 Azonban magát Galánta városát is teljesen lepusztulnak tüntetik fel a megyei összeírások 1672-ben.

A 17. század hetvenes éveinek második felében csaknem az egész Mátyusföldön állandósult a katonai egységek jelenléte. A császári csapatok 1678-1679- ben Diószeg, Majtény, Tallós, Nyék, Taksony térségében állomásoztak. Az állandó katonai jelenlét a Mátyusföld lakosságára komoly terheket rótt. Ezeknek egy része Érsekújvár 1685. augusztus 19-én történt felszabadításával sem szűnt meg.

Mátyusföld területe újabb katonai akciók színterévé 1703 végén, 1704 elején vált. Ez alkalommal a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc hadi eseményei zajlottak a régióban. A szabadságharc katonai akciói a Tiszántúlon kezdődtek 1703 nyarán. A Habsburg uralkodókkal való elégedetlenség sok szimpatizánsra talált egész Magyarországon, nemcsak a nemesek, hanem az egyszerű lakosság körében is. Nem volt kivétel a mátyusföldi települések nagy többsége sem. Rákóczi csapatai már 1703 végén és 1704 elején magukénak tudhatták Észak-Magyarországot, természetesen a Vág alsó szakaszát is. Bercsényi Miklós vezetésével a kurucok már 1703 decemberében Szereden és környékén táboroztak. A tábor számára a környező települések szolgáltattak élelmet, és az állatoknak abrakot.9

1704 áprilisában Diószeg mellett volt nagyobb kuruc katonai tábor. Ekkor még a Csallóköz is Rákóczi katonáinak a kezén volt. Május folyamán a császári csapatok visszafoglalták a Csallóközt és a Mátyusföld nagy részét, de a szomolányi csata után ismét Rákóczi katonái tartották fennhatóságuk alatt a régiót. Igaz, a nagyszombati csata elvesztése 1704. december 26-án magával vonta a kurucok némi meghátrálását. A császári csapatok 1705 januárjában egészen Sellyéig jutottak. E meghátrálás ellenére a kurucok rövid időn belül vissza tudtak vágni, és hosszabb ideig le tudtak táborozni a Mátyusföldön. Bercsényi Miklós vezetése alatt még a nyári hónapokban elfoglalták a Csallóközt, és a Kis-Duna és a Vág közti területet is ellenőrzésük alatt tartották. 1705 augusztusának kezdetén nagyobb katonai tábor létezett Galánta és Kajal között. Bercsényi több levelet is írt innen. Még augusztus folyamán Galánta és Szered közé helyezték át, majd októberben Jókánál táboroztak a kurucok. 1705. október 17-én a kurucok két jelentős katonai egyéniségének, Bercsényi Miklósnak és Ocskay Lászlónak a találkozására került sor Galántán. Mátyusföld az 1705-ös év végén és az 1706- os év elején is a kurucok kezén maradt. Március végén indult meg a császári csapatok támadása Stahremberg Quido vezetésével, amikor a Rákóczi-csapatok Vág menti pozícióit vették célba. 1706 júniusában elfoglalták Galántát és Sellyét is, és pozícióikat sikerült megerősíteni. 1707 tavaszán Somogyi Ferenc csapatai szálltak be Sellyére, Deákira és Peredre. Ugyanazon év júniusának első felében a sellyei sáncokban még mintegy 400 gyalogos tartózkodott.

70