Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében

kelt oklevél szerint, 1485-ben pedig rétéi Rétéi János Pozsony megye szolgabírája volt.

Borsa neve hiteles oklevélben 1299-ben bukkan fel. Igaz, egy 1244-ben kelt oklevélben már szerepel, de ez hamis, és csak 1364 után keltezett valójában. További hamis oklevél is őrzi Borsa nevét, ez 1245-re keltezett, de valójában csak a 14. századra tehető megírása. Az 1299-ben kelt oklevélben Márton fiai, Pál és Domonkos nevezik magukat Borsáról valóknak. Borsa középkori történelme több nemesi család történelmével függ össze. Elsősorban a Borsai családot kell megemlítenünk, akinek az egész környéken voltak birtokai, közülük főleg galántai birtokuk ismert. A Borsai család tagjai közül is több megyei tisztviselő került ki, így Borsai Márton fia, Pál volt 1310-ben Pozsony megye egyik szolgabírája. A Borsai családon kívül a Pethő, a Vízközy, a Rétéi és a Szüllő családot is meg kell említeni Borsán. A mai falu területén már 1526 előtt három település, Alsó-, Közép- és Felsőborsa létezett.

Hegysúr első írásbeli említésének pontos éve nehezen meghatározható. Súr név alatt ugyanis több település létezett Pozsony vármegyében. Az egyhangúan Hegysúr nevét tartalmazó, magát 1245-re kelteztető oklevél a forráskritika szerint hamis, és legkorábban a 14. században készülhetett. Egyházassúr neve latin formában mint „Sur ecclesiasticus” 1340-ben fordul elő, magyar elnevezése Eghazasswr alakban 1428-ban lelhető fel oklevélben. A Hegsúr elnevezés oklevélben 1399-ben található. Birtokosai közt találjuk a 14. században az Elefánthy családot. 1440-ben Ulászló király Hegysúrt és Pénteksúrt a Rozgonyi testvéreknek ajándékozta. A 16. század közepén Pénteksúr és Hegysúr mint királyi birtok szerepel.

Jóka - Ilka és lelqua formában nevét egy 1239-ben kelt oklevélben találjuk. A pozsonyi várjobbágyok birtoka volt, később ebből kifolyólag több nemes volt birtokos a faluban. A 14. század elején több jókai előnevű személyről tesznek említést az oklevelek. Jelentős jókai nemesi család volt a Farkas család, ennek egy ága bírta Pusztafödémes egy részét is. A 15. században Kisjókán az óbudai apácáknak is volt birtokrészük. A 16. században Kisjókán Hegyi Tamás, Nagyjókán Farkas János, Jelkaújhelyen (Jelkawyhel) pedig az óbudai klarisszák voltak birtokosok.

Szenckirályfa neve 1387-ben szerepel először Körmösd határleírásában. 1388-ban Zsigmond király Pető fia, Andrásnak adományozta. A Királyfai család származási helye, közülük többen különböző tisztségeket töltöttek be. Már a 15. században jelentős birtokosai voltak a Bazini család tagjai. A 16. században a szentgyörgyi uradalom részeként Serédy Gáspár bírta a falut.

Boldogfát 1245-ben Tulwey néven említik az oklevelek. Boldogasszonyfalva (Bodegazzonfalua) néven először 1396-ban fordul elő. A 13. század elejétől 1273-ig a pozsonyi várhoz tartozott, 1273-tól Tolvaji János és családja, majd utánuk a Jánoki család bírta 1357-ig. 1358-ban Erzsébet királyné az óbudai klarissza apácáknak adta, akik birtokában maradt a falu az egész középkoron át.

Vágszerdahely az esztergomi érsekség egyik legrégibb települése. Legrégibb írásbeli említése azonban csak 1283-ból maradt fenn. Vincent Sedlák sokkal ko59