Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Novák Veronika: A Mátyusföldi települések okleveles források tükrében

találjuk, amely azonban nem a dátumban szereplő évben, hanem jóval később, 1210 körül íródott. Hiteles oklevélben a salai határ leírása 1211-ben szerepel. Sala itt szigetként említődik. Deáki elnevezés az oklevelekben 1236-ban jelenik meg először.5

Időrendi sorrendben a második legrégibb fennmaradt oklevél, mely érdekes adatokat nyújt több mátyusföldi településről, az 1113-as zobori oklevél6 néven ismert, amely a zobori bencés apátság birtokait újítja fel, és több mint 30 faluban sorol fel birtokot, részbirtokot. Ez az oklevél tartalmazza Mocsonok, Vecse, Tornoc, Hosszúfalu, Királyi legrégibb írásbeli említését. Mocsonok (Mussenic) a zobori bencés apátság birtoka volt, határos volt Vecse erdejével, mely valószínűleg egy Vecse nevű személy birtoka lehetett eredetileg. Ilyen névvel találkozunk még 1248-ban is, amikor Vecsei Izák megvásárolt egy bizonyos területet egy másik vecsei nemestől. 1270-ben V. István király megerősítette Vecsei Bertalant birtokaiban, majd a Pécs nemzetségbeli Ivánka fia, László bírt jelentősebb birtokkal, aki Csák Máté várnagya volt. A 14. században is a Pécs nemzetségnek voltak itt jelentősebb birtokai. Később a falu több nemes birtoka volt.

A már említett 1113-ban kelt zobori bencés apátság birtokainak megerősítéséről szóló oklevélben említődik Hosszúfalu is, Chumboy, valamint Zumboe néven. A 13. században a falu döntő része a turóci premontrei monostor birtokába kerül IV. Béla ajándékozása által, és így a fokozatosan kiépülő sellyei uradalom egyik faluja lett.

A szomszédos Tornoc 1113-ban Dormuz néven Hetmény szomszédjaként említődik a zobori oklevélben, majd 1211-ben Tűrnie néven szerepel. Egy része királyi birtok lehetett, mivel 1267-ben és 1323-ban a királyi hálóvivők és jégtörők falujaként említődik. Már a 13. században a Vesei családnak is voltak itt birtokai, majd e család kihalása után a 14. század elején a Pécs nemzetség tagjai szereztek a faluban birtokot, és így e család egyik ágának, az Apponyiaknak birtoka lett a falu a 14. században. Ekkor a források még két Tarmacs nevű települést említenek, Tarmacs és Sug-Tarmacs nevűeket.7 A későbbi forrásokban Kis- és Nagytornóc elnevezéssel találkozunk.

Ugyancsak a zobori oklevélben találkozunk először Farkasd falu nevével Forças alakban. Farkasd legrégibb név szerint ismert birtokosa a Hont-Pázmány nemzetség Szegi ágából származó Péter volt, aki a 13. század második felében élt. Fiát, Jánost, Csák Máté emberei megölték, és birtokát elfoglalták. Farkasdot 1316-ban Károly Róbert visszaadta az eredeti tulajdonos örököseinek, Ivánnak, a Szegi családból származó Erney fiának. Később valószínűleg e család leszármazottja volt a Farkas család, amely a falut a 15. század közepéig bírta. A 15. század második felében Mátyás király Farkasdot több más birtokkal együtt a korompai Nehéz család tagjainak adta. A falu nagy része e család leányágán keresztül a Kéméndy család birtokába került, mely a 16. század folyamán a Farkas családdal közösen bírta a falut.8

Az 1113-ban kelt zobori oklevélben említődik Negyed falu is - Niget alakban. Az oklevél kiadásának idején már az apátság birtoka volt, és maradt is a 14. századig, amikor a nyitrai püspökséghez került. Negyed azon falvak közé tarto-47