Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása
A személyükben szabad nemesek a vármegye hatósága alatt álltak, együttesen gyakorolták a földesúri jogokat és saját választott testületük vezetése alatt éltek.69 A nemesi közösségeknek két tfpusa alakult ki a Mátyusföldön: az egytelkes (kuriális) és a köznemesi, közbirtokossági falu. Mind a két tfpusú nemesi falu önkormányzati funkciójára jellemző volt a törvényes alapú községi beligazgatás, a közös gazdálkodás kezelése és kisebb büntető ügyekben az első fokú bíráskodás.70 Önkormányzati testületük legmagasabb fóruma a szokásjog szerint a közgyűlés volt, melyet évi rendszerességgel tartottak. A fejlettebb községekben a rendes közgyűlés mellett önálló tisztújító közgyűléseket is tartottak, hasonló időpontban, mint a jobbágyfalvak: Szent György, majd a 18. század második felétől mindenszentek napján. A nemesi falvak élén is az elöljáróság állt, élén a bíróval, akit hadnagynak, főhadnagynak, esetleg törvénybírónak neveztek. Az 1836:9. te. a nemesi falvak jogi helyzetét és belső életét is érintette. A szokásjogot figyelembe véve jóváhagyta a bíróválasztás gyakorlatát, a 20. te. pedig szabályozta a falvak bíráskodását. 60 forintot el nem érő szóbeli vagyoni perekben a hadnagy és főhadnagy két esküdttel ítélhetett.71 A községek jogállásának, szervezetének részletes rendezését az 1862/63. évi országgyűlés sem hozta meg. Azok továbbra is a szokásjog, valamint a vármegye által jóváhagyott statútumok szerint igazgatták belső ügyeiket.72 A jobbágyközségekhez hasonlóan önkormányzati hatáskörüket, belső szervezetüket az 1871:18. te. szabályozta, mellyel kis- és nagyközségekké váltak. Mivel a nemesi falvak önkormányzata viszonylag későn, a 18. században szilárdult meg, a közösség által kiadott írásbeli dokumentumok is csak ebből a korból származnak. Bár a nemesi heraldikát alkalmazó pecsétekkel ezeknél a településeknél országos viszonylatban már a 18. században találkozhatunk73, a mátyusföldi nemesi falvak esetében ez nem mondható el. A 19. századtól fennmaradt szfragisztikai emlékek pecsétképe a településen élt nemességre utalnak: kardot tartó oroszlán (Nagy- és Kisjóka, Nebojsza, Pusztafödémes), lovas huszár (Szered - Katona utca, Felsőcsöpöny, Kajal), gyalogos huszár (Alsócsöpöny), kardot tartó kar (Kosút, Rété) és az ország címerének ábrázolása (Tornóc, Rété).74 A nemesi falvak eredeti lakosságára a hivatalos pecsétek mellett azok elnevezése is utal. A 20. század elején az 1894:4. sz. törvénycikk és az Országos Községi Törzskönyvbizottság határozata alapján Nebojsza, Kajal és Kosút hivatalosan megállapított neve elé a Nemes- előtagot csatolták.75 Jegyzetek 1 Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Budapest, 1976 (a továbbiakban: Csizmadia 1976). 2 Bán Péter (szerk.): Magyar történelmi fogalomtár. I-II. Budapest, 1989. Ezt a tagolást kisebb változtatásokkal elismeri a szlovák történettudomány is. 3 Mikovínyi Sámuel megyetérképe 1735-ben készült térképek alapján. 4 Rendeletek Tára. Budapest, 1938, 9330/1938 ME rendelet a visszacsatolt felvidéki területek közigazgatásáról. 40
