Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön
A szociális ellátáson belül a 18. századtól érzékeny pontként szerepelt a közsegélyezés. A felvilágosult abszolutizmus gyökeres szabályozásra törekedett e téren is. A koldusok és csavargók megzabolázására 1773. április 1-jével Szencen országos kincstári dologház létesült annak ellenére, hogy hosszú távon sikerült volna megoldást találni a problémára.101 A koldusok szabad mozgásának megfékezését II. Józsefnek 1788-ban egy újabb rendeletével sem sikerült elérnie, fgy a problémára csak a 19. század második felében elfogadott községi törvény talált megoldást. Az 1871:XVIII. sz. törvénycikk 131. §-a alapján a politikai községek kötelesek voltak a községek szegényeit támogatni, eltartani, ha azok saját erejükből képtelenek voltak magukat fenntartani.102 A koldulásra, könyöradomány gyűjtésére rászorult helyiek felügyeletével a községi koldusbírót bízták meg. Minden község összeírta a területén élő testi vagy szellemi sérülés miatt keresetképtelen szegényeket, és csak az ő számukra volt megengedve a községen belül a koldulás, a könyöradomány-gyűjtés. A községi szegények segélyezése a község minden lakosának kötelessége volt, éppen ezért a kijelölt koldulási napokon a szegények előtt tilos volt a házak kapuit bezárni. A koldusbíró az idegen, könyöradomány gyűjtésére nem jogosult személyeket elfogta, azt az elöljáróságnak bejelentette.103 Vágsellyén a koldusbíró - Szabó János - a 20. század elején hivatalát jelvényes egyenruhában végezte.10'’ A községekről szóló későbbi 1886:XXII. sz. törvénycikk hasonló értelemben rendelkezett a közsegélyezésről. A politikai községek a közsegélyezés céljára szegényalapokat hoztak létre a törvényből eredő kötelességük fedezésére.105 Az eredeti törvényrendelkezés apró változtatásokkal egészen 1945-ig érvényben volt. Jegyzetek 1 Kapronczay Károly: Közegészségünk a XVIII. században. Élet és Tudomány, 1987. 15. sz. 466. 2 Thúróczy Vilmos: Nyitra vármegye közegészségügye. In: Borovszky Sámuel (szerk.): Nyitra vármegye. Budapest, 1900, 367. 3 Štátny archív v Nitre (a továbbiakban: ŠA N). Župný archivár. Varia. A jegyzet szerint az 1731/3. évi közgyűlésen nevezte ki a főispán Krommer Jánost.; Ua. Thúróczy i. m. 367. 4 Uo. A Bajmóci járásban 396, a Bodoki járásban 841 dohányzót írtak össze. A többi járásból nem rendelkezünk adatokkal. 5 ŠA N. ŽA. Varia; Thúróczy munkájában 4 orvos, 33 sebész, 2 okleveles bába és 8 gyógyszerész szerepel. Gyógyszertárak: Nyitrán 2, Érsekújvárott 1, Szakolcán 1, Holicson 1, Galgócon 1, Vágújhelyen 1 és a Szt. János-elefánti zárdában 1. 6 Štátny archív v Bratislave (a továbbiakban: ŠA B). Župa Bratislavská I. (a továbbiakban: ŽB I) AC 1768 F 7 N 11. 7 Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája. Budapest, 2000, 332.; Szinnyei József: Magyar írók. Budapest, 1900. Skollanich József Ferenc orvosdoktor, kir. tanácsos, szül. 1720. I. 26. - megh. 1785. XI. 22. 8 ŠA B. ŽB I. AC 1768 F 6 N 44. 330
