Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön
Nyitra vármegye közgyűlése 1772- ben elrendelte a járási sebészek állásának megszervezését. A vármegyék igazgatási körülményeit és létszámi viszonyait 1780-ban II. József által elrendelt felmérés ezt teljes mértékben alátámasztja. Nyitra vármegye mind az öt járásában egy-egy járási sebészt alkalmaztak.18 1781-ben ugyanakkor két megyei főorvosi állás rendszeresítését határozza el, mely állások betöltésére Czapovszky Andrást és Sweger N.-t választották meg.19 A közegészségügy terén Mária Terézia, majd II. József felvilágosult reformtörekvései eredményeként kialakult helyzet apró változtatásokkal egészen a 19. század utolsó harmadáig volt érvényben.20 1851-ben szétvált a humán- és az állatorvosképzés Magyarországon, majd az 1880-as években az orvos- és a bábaképzés. A kiegyezést követő magyar törvényhozás jelentős állomása volt a közegészségügy rendezéséről szóló 1876:XIV. sz. törvénycikk. A törvény első alkalommal foglalta egységbe az egészségügy különböző ágait, szabályozta a törvényhatóságok és a községek kötelességeit, ugyanakkor kitért az orvosi és a szülésznői gyakorlat követelményeire is. Minden 6000 lakossal bíró községet orvos tartására kötelezte. Azok a községek, melyek nem rendelkeztek községi orvossal, tehát lakosságuk száma nem érte el a 6000-et, 10 000-es lélekszámig közegészségügyi kört alkottak, élén a körorvossal.21 A községi orvos feladatait azokban a községekben, melyeket nem lehetett az orvosi körbe bevonni, a járásorvos végezte el. Pozsony vármegye törvényhatósági bizottsága a törvény végrehajtását 1876. XI. 27-28-i ülésén tárgyalta. Jóváhagyták a vármegye közegészségügyi körökre való felosztását és a körorvosok fizetését.22 A kialakított 31 körorvosi körzetből 7 tartozott a mátyusföldi régióba vagy érintette azt. 312 112. Bábaoktató könyv 1766-ból
