Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Németh Erika: A Mátyusföld társadalmi, nemzetiségi és vallási összetételének alakulása
II. József reformjai és rendeletéi azt bizonyították, hogy a feudális rendszer tovább nem tartható fenn, ezért a birodalom érdekében még idejében korszerűsítést akart. Ezt a célt szolgálta egyrészt a jobbágyrendelete, mely lehetővé tette a jobbágyok szabad költözködését, másrészt a türelmi rendeletével a nem katolikusok nyilvános vallásgyakorlását szabályozta, és mentesítette őket a katolikus egyházi szertartásokon való részvétel kötelessége alól. II. József ún. jozefinizmusa a katolikus egyházat érintette hátrányosan a jezsuita rendek és az egyházi szemináriumok feloszlatásával, melynek eredménye, hogy a Felvidéken számos jezsuita iskolát a piaristák vettek át. Elrendelte a magyarországi népszámlálást, mert a felvilágosult abszolutizmus már nem nélkülözhette a pontos ismereteket a lakosság számáról, korösszetételéről. Az 1787-es népszámlálás több szempontból is hiányos, mert nem terjedt ki a lakosság és az ország egész területére (a nemesség tiltakozása miatt), sőt a felvidéki vármegyék népösszeírásából csak a zsidó lakosság számát tartották fontosnak, így e terület nyelvietnikai összetételét nem ismerjük pontosan. Az első országos és megyei bontású etnikai adatokat Fényes Elek tette közzé 1842-ben4, mely szerint a magyar-szlovák etnikai arány a Felvidéken a 18. század végéhez képest nem változott lényegesen, csak a Galíciából érkezett zsidóság tudta számarányát növelni. Az 1850-es osztrák népszámlálás alapján a felvidéki szlovákság aránya 59,5%-ról 61,9%-ra nőtt. Az 1800-as évek első felében felmért adatok alapján az itt élő magyarság felekezeti hovatartozása alapján 2/3-a katolikus, 1/3-a református és kis számban evangélikus vallású.5 A reformkori nemzeti politika háttérbe szorította a vallási kérdéseket, bár az 1848-as áprilisi törvényhozás a felekezetek egyenjogúsítására törekedett, de ez nem járt együtt anyagi egyenlősítésükkel. Az 1867-1918 közötti vallási szabályozás európai színvonalú volt több szempontból is: • A felvidéki szlovákok egyházi intézményeik segítségével fejlesztették anyanyelvűket • 1867-68-as törvény kimondta a zsidók polgári, politikai jogainak egyenjogúsítását • a vallásszabadságot alapvető emberi jogként deklarálták • pontosították a bevett6, elismert7 és el nem ismert vallások8 rendszerét • egyházpolitikai törvények születtek a kötelező polgári házasságról, az anyakönyvezésről, a vegyes házasságból született gyermekek vallásáról Az 1867-1920 közötti etnikai térszerkezet jelentős változásokat mutatott. 1881-ben Felvidék összlakosságának (2 472 000 fő) 66%-a szlovák, 24%-a magyar, 13%-a német nemzetiségű, melynek értelmében a szlovákság a lakosság túlnyomó többségét tette ki. Ez az etnikai összetétel a Galántai és a Vágsellyei járásban teljesen mást mutat, mivel itt a magyarság járásonként 69%-ot tett ki, a szlovákok 24-29%-ot, a németek 7-2%-ot (lásd az 1. diagram). 301
