Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pokreis Hildegarda: Elemi oktatás a Mátyusföldön
„nagyon rossz helyzetben van”,23 egyedül tartotta fenn az iskoláját. A község ugyan évente egyszer hozzájárult a kiadásokhoz, de azt is csak azért, mert „ha segélyt nem kapna, megszűnne az iskola és az állami iskola kénytelen volna paralel osztályokat létesíteni a község terhére”.2'1 A segélyt minden évben újra kellett kérelmezni, és évente felülbírálták. 1937-ben pl. 2000 koronás segélyt kapott az izraelita hitközség. Az iskolát 1936-ban több mint 50 gyerek látogatta. A vágsellyei zsidó fiatalok az ún. Agudas Israel Ifjúsági Csoportban tömörültek. Elnöke Gansl Alajos kereskedő, alelnöke Donát Ernő, a pénztárosa pedig Weisz Arnold volt.25 A visszacsatolást követően a zsidóság mind Magyarországon, mind Szlovákia területén nagy próbatételen ment keresztül. 1938-ban Magyarországon elfogadták az első zsidóellenes törvényt, mely megszabta a zsidók arányát az egyes foglalkozási ágazatokban. A második, 1939-ben jóváhagyott törvény már kimondta a faji hovatartozás fogalmát is. Zsidó származású ember így nem lehetett állami tisztviselő, tanár vagy tanító. A harmadik, 1941-ben elfogadott törvény már egyenesen az ún. fajvédelmi intézkedésekkel foglalkozott. A Szlovák Állam területén is hasonló volt a helyzet. A zsidók elvesztették a helyüket a társadalomban, megfosztották őket polgári jogaiktól, származásuk miatt sárga csillaggal bélyegeztek meg hatéves kortól mindenkit. Az oktatásügyi és népművelési minisztérium 255/1940 sz. rendelete értelmében a zsidó fiatalokat bármilyen típusú közművelődési intézményből kizárták. A külföldön tanult diplomások végzettségét nem ismerték el, ha az illető zsidó származású volt. Ugyanúgy kizárták a zsidó kisiskolásokat is az állami és a községi népiskolákból, csak a külön számukra kijelölt iskolákban vagy otthon, házi körülmények között tanulhattak, akkor is csak szlovák nyelven. A fenntartási költségek, beleértve a tanítók fizetését is, a zsidó hitközségekre hárultak. A közben lezajlott borzalmak, melyek egy nép szinte gépiesített kiirtását vonták maguk után, leírhatatlanok, és sajnos, nem kerülték el a Mátyusföld területén élő zsidó családokat sem. Szeredben, ahol az egyik legnépesebb zsidó település volt található, munkatábort alakítottak ki. A munkatáborban bölcsőde, óvoda, iskola is működött. A szeredi kórház volt egész Szlovákia területén az egyetlen, ahol zsidókat is gyógykezelhettek.26 1945 után a maradék hitközségeket az újonnan megalakult Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége újraegyesítette. A zsidó iskolák sorsa a többi felekezeti iskolára jutott, tehát államosították őket. Tevékenységük felújítása, újraszervezésük hivatalosan egyáltalán nem volt lehetséges. A zsidó hitközségek megmenekült, illetve visszatért tagjai azonban nem adták fel évszázados szokásaikat. Galántán és Fölsőszeliben a hivatalok hallgatólagos beleegyezésével továbbra is folyt az oktatás a chéderben. Az 1945 utáni első tanító, Krakauer József otthon is tanította a gyerekeket, egészen 1958-ig, amikor Engelhart József, majd a Pozsonyból beutazó Löwi úr lépett a helyébe.27 A vágsellyei zsidó iskola épülete a Galántai Tanfelügyelőség 1946. április 13-án kelt leirata értelmében állami közigazgatás alá került, a tanulókat az állami népiskolába sorolták be. Az iskolaépületet 1953. szeptember 9-én František Svoboda vette át hivatalosan a zsidó hitközség elnökétől. Az épületben található tárgyakat, melyek a zsidó hitközség tulajdonát képezték, valamint a vallási szimbólumokat a hnb helyiségeiben helyezték el letétbe. 275
