Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pokreis Hildegarda: Elemi oktatás a Mátyusföldön
POKREIS HiLDEGARDA Elemi oktatás a Mátyusföldön A történelmi Magyarországon a népoktatás alapjait visszavezethetjük első királyunk, Szent István korára. Szent István rendelkezése alapján minden 10 falu köteles volt templomot építeni. A katolikus egyházi szervezet létrehozásával csaknem egyidejűleg a káptalani és a monostori iskolák mellett megszületett a köznép iskolája, a plébániai (parochiai) iskola is. Főpapi, zsinati rendelkezések kötelezték a plébánosokat, hogy híveiket a templomban vagy a saját lakásukban a hit legfőbb tanaira, az imákra, olvasásra és az egyházi énekekre oktassák. így keletkezett a népiskola, amely a hívek növekedésével nem nélkülözhette eleinte az iskolamestert - a későbbiekben a tanítót. A 12-13. században az írás-olvasás tudománya a szerzetesrendekre és a kolostorokra korlátozódott. A tanítással, a tanítási módszer tökéletesítésével ebben a korszakban főleg a bencések foglalkoztak. A reformáció és az azt követő ellenreformáció kora a népiskola ügyére fejlesztőén hatott. A magyar katolikus egyház zsinatai az iskolalátogatást ha nem tették is kötelezővé, de elrendelték. A 16. század második felétől a nagyobb települések plébániai iskolái népiskolákká alakultak. Megjelentek az első, általános érvényű tantervek is. A jezsuita szerzetesrend (1534-ben alapította Loyolai Szent Ignác) római vezetősége már 1599-ben kiadta a Ratio Studiorumot, amely az egész katolikus iskolarendszerre vonatkozott. A 17. századtól az evangélikusok és a reformátusok is arra törekedtek, hogy falusi papjaik mellett tanító oktassa a gyerekeket az elemi ismeretekre. 1594-ben Modorban is kiadtak egy tanrendet („ex senatus consulte’’) a 94. Községi kántor tanító . ., , -protestáns népiskolák szamara. Az 1611-ben tartott zsinat rendelete szerint minden falusi plébánosnak folyamatosan vezetnie kell az iskoláskorú gyerekek jegyzékét. Az ellenreformáció 259
