Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A műveltség és közművelődés évszázadai a Mátyusföldön
A kiegyezést követő dinamikus gazdasági és társadalmi fejlődés az országban a 20. század első évtizedében megfeneklett. Ezek után nem csoda, hogy az első világháborút követő impériumváltás okozta kisebbségi hátrányok átmenetileg negatívan érintették a mátyusföldi magyarság szellemi és művelődési életének további fejlődését. Ahogy utaltunk rá, a csehszlovák hatóságok a magyar érzelmű és szellemiségű egyesületek további működését 1918-at követően nem engedélyezték, vagy ha mégis, akkor jelentős alapszabály-módosítás árán. Mivel a mátyusföldi magyarság a történelem folyamán sosem alkotott egy zárt kultúrközösséget, a csehszlovák állam megszületésével létrejött új status quo viszonylag felkészületlenül érte. Néhány éves lappangás után viszont az új állam demokratikus kisebbségi intézkedéseit és a régió magyarsága önszerveződésének erejét kihasználva a Mátyusföld közművelődési-szellemi élete a húszas évek második felétől kezdődően túlnőtte a Trianon előtti méreteket. A hivatalok által magyarnak elkönyvelt egyesületek száma az 1930-as évek elején elérte csaknem a százat.48 A hagyományos kulturális egyesületek tevékenységének beszüntetése után a közművelődési tevékenység elsősorban az érdekvédelmi (iparoskörök) és a felekezeti jellegű (Katolikus Kör, Népkör, SZKIE, Karitasz, YMCA, cserkészmozgalom) egyesületeken keresztül folytatódott. Virágzó tevékenységük során a műkedvelő színjátszásra, dalárdák szervezésére és az iskolán kívüli nevelésre (ismeretterjesztő előadások, felolvasások) irányították elsősorban figyelmüket. A csehszlovák hivatalok által beszüntetett hagyományos kultúregyesületek által keletkezett űrt az 1928-ban hivatalosan bejegyzett, és az ellenzéki magyar pártok által kezdeményezett, támogatott Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület igyekezett betölteni.49 Bár a Csehszlovák köztársaság húsz éve alatt a képviselőházi és az önkormányzati választások során a Mátyusföldön az ellenzéki magyar politikai pártok kapták a legtöbb voksot, a SZMKE csak formálisan volt jelen a régió kulturális életében. A magyar nyelvterületen az 1936-ban történt átszervezés után öt titkárság működött.50 A SZMKE-nek a Mátyusföldön 1937-ben 10 alapszervezete volt. A már röviden tárgyalt felekezeti közművelődési egyesületek mellett a felvidéki katolikus magyarság vallási és részben művelődési fejlődésében jelentős szereppel bírt az 1934-ben alakult Szent Ágoston Társulat. A galántai székhelyű társulat országos elnöke Bognár Gergely gútai, alelnöke pedig Letocha-Lengyelfalussy József galántai plébános volt. A keresztény magyar kultúra terjesztése és művelése céljával alakult társulat a katolikus elemi iskolák részére szóló tankönyvek kizárólagos kiadási jogával rendelkezett. Az iskolai tankönyveken kívül naptárat (Jézus Szíve Naptár), vallásos tárgyú énekeskönyveket, kézikönyveket adott ki. Évente megjelent évkönyve, a Kincseskönyv népszerű tudományos írásaival egyike volt a legszínvonalasabb korabeli almanachoknak.51 A Társulat 1934-ben Galántán az ún. Varga-féle házban, a mai plébániahivatal alagsorában könyv- és kegytárgyüzletet nyitott. A szlovákiai magyar katolikusok egyedüli országos szervezetének 1937-ben 8000 tagja volt.52 A kulturális egyesületek mellett a kor művelődéstörténetéhez szervesen hozzátartoznak a 20. század elején alakult sportegyesületek, melyek színes színfoltjai voltak a régió társasági életének. Elsősorban testedzéssel foglalkoztak, de az egyre népszerűbb labdarúgásnak is többen hódoltak már. Az első világhá248
