Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A műveltség és közművelődés évszázadai a Mátyusföldön
leteket alkotott egészen 1918-19-ig. Az államhatalmi változás után a csehszlovák hatóság mint államellenes egyesületeket beszüntette, ingó vagyonukat pedig elkobozta.M Tevékenységük nagyon sokrétű volt. Állandó székhellyel rendelkeztek, mely valamely vendéglő, fogadó nagytermében volt kialakítva, ahová számos hazai és külföldi újságot, folyóiratot járattak, könyvtártermet hoztak létre, és ahol a politizálás, az eszmecserék, a társas felolvasások mellett a tagok számára többféle kikapcsolódási lehetőséget kínáltak. A kaszinóegyesületek és társaskörök célja a régió egyes társadalmi és művelődési központjaiban élő értelmiségi réteg egyesítése és a „művelt társas élet fejlesztése" volt. Az egyletek létrehozását Magyarországon a dualizmus idején nem szabályozták törvényi szinten. A belügyminiszter 1873. április 29-i egyleti nyilvántartást és ellenőrzést szabályozó rendelete alapján az új egyletek, társulatok alapszabályzatát azonban a szaktárca vezetője hagyta jóvá.25 A régió keleti felének közigazgatási központjában, Vágsellyén26 a Kaszinó egyesület 1878. október 25-én 65 taggal alakult.27 Első elnöke Lévay Antal országgyűlési képviselő volt. Az egyesület a 19. század végén saját könyvtárral rendelkezett - 1918-ban 928 kötettel -, mely nyitott volt a városka összes lakosa előtt. A Grünwald-féle, majd 1902-ben Rainies Nándor vendéglőjében kialakított székházban hírlapokat és folyóiratokat járatott28, társas összejöveteleket, bálokat, hangversenyeket, felolvasásokat és irodalmi esteket rendezett. Az egyesület székházát 1914-ben a Kossuth téren lévő Horváth-féle vendéglőbe helyezték át. A Kaszinó egyesület tagjainak száma 50 és 100 között mozgott. Az egyesület tagja volt többek között gr. Széchenyi Aladár, Ajtics-Horváth Dezső, a vágvecsei kerület volt országgyűlési képviselői, de Feketeházy János, a neves tervező is. Sokoldalú művelődési tevékenysége mellett nagy hangsúlyt helyezett a magyar nemzeti törekvések támogatására nemcsak Vágsellyén, hanem a környéken is. Az egyesület alapítótagja volt a nyitrai székhelyű Felsőmagyarországi Kulturális Egyesületnek (FEMKE), de a Országos Magyar Szövetségnek is29. Az egyesület székházában kapott elhelyezést 1906-ban Kossuth Lajos 1/3 életnagyságé bronzszobra Schneider József ajándékából, majd 1907-ben Déri (Zeller) Elemér 10 éves elnökségének emlékére az egyesületnek ajándékozta gr. Széchenyi István mellszobrát.30 Az egylet fennállásának 25. évfordulója kapcsán 1903-ban fényes kiállításban megjelent az egyesület negyedszázados története. Ugyanabból az alkalomból az egylet ezüst emlékérmet verettetett. Választmányát 1901-ben Déri (Zeller) Elemér elnök, Ruttkay János alelnök, Péter József pénztárnok, Bézay Kornél titkár és Zeller (Déri) Dezső háznagy alkotta.31 A Mátyusföld szívében, Galántán a hasonló céllal 1874-ben létrejött társaskör alapszabályzatát a belügyminiszter 1875 januárjában hagyta jóvá. A társaskör 1883-ban már önálló helyiséggel rendelkezett, mely a századfordulón a Fő utcán, a Chemez-féle házban volt.32 Az egyesület magában foglalta a járási székhely és a környék csekély számú értelmiségi rétegét. Saját könyvtárral rendelkezett, sőt 1912. április 1-jétől egy rövid ideig a Galánta és Vidéke című hetilap kiadását és szerkesztését is ellátta.33 A társaskör tisztikarát az elnök, az alelnök, a jegyző, a gondnok, a pénztárnok, a könyvtárnok és a 12 választmányi tag 242
