Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A műveltség és közművelődés évszázadai a Mátyusföldön
Bukovszky László A műveltség és közművelődés évszázadai a Mátyusföldön A Mátyusföld műveltségének, közművelődésének alakulása párhuzamos vonásokat tartalmaz a magyarság egyetemes anyagi és szellemi fejlődésével a középkortól kezdve egészen Trianonig. 1918-19-et követően ragaszkodva a régi hagyományokhoz és továbbépítve a már meglévő szellemi gazdagságot, a Mátyusföld művelődéstörténete a közbejött társadalompolitikai változások miatt eltér az egyetemes magyar művelődéstörténettől. A középkori Magyarország, de Európa műveltségének fejlődésére is hatással volt az írásbeliség elterjedése. A királyi kancellária és a kolostorok egyedüli írástudói a szerzetesek voltak. Az ország kormányzásával összefüggő írásbeliség mellett a keresztény műveltség részét képező szertartáskönyvek, kolostori évkönyvek, szentek legendái stb. maradtak ránk. Magyarországon, de a nyugati egyházban is az első szerzetesi közösségek Nursiai Szent Benedek szabályzatát követték. A szabályzatot író Szent Benedekről a 12. századtól kezdve bencéseknek nevezték őket.1 A Szent István király által 1002-ben a pannonhalmi bencés apátságnak kiadott kiváltságlevél alapján a Mátyusföld keleti részén meghúzódó „terra Wag" a bencések birtokát képezte.2 Nem tudjuk pontosan, hogy a nevezett birtokra mikor érkeztek, de II. Paschalis pápa 1102-ben kiadott bullájában a vági Szűz Mária egyházat a monostor kápolnái között sorolja fel.3 Feltételezzük, hogy a 12. században a régióban a „terra Wag" területén az egyházszervezet kiépítésén túl a szerzetesek határozták meg a művelődés alapjait. A terület lakosságának számbeli gyarapodása és a kereszténység erőteljesebb terjesztése a meglévő kápolna kibővítését vonta maga után. A ma is látható deáki román kori, háromhajós kétszintes kolostortemplomot IX. Gergely pápa rendeletére 1228-ban Jakab nyitrai püspök szentelte fel.4 Minderről az a Pray-kódex tesz említést, mely első összefüggő írásos nyelvemlékünket, a Halotti beszédet és Könyörgést tartalmazza. A bencések számára készült szertartáskönyvet 1228-tól a tatárjárásig, 1241-ig használták Deákin és a szomszédos Taksonyban.5 Az egykori halotti búcsúztatóként használt szöveg és a hozzá kapcsolódó ima a magyar művelődéstörténet felbecsülhetetlen értékű kincse. A tatárjárás után a terület történelmi fejlődése két szálon folytatódott, mely a „terra Wag” felbomlásával a középkori településhálózat állandósult fejlődését is eredményezte. A régió szellemi irányítását az 1228-ban felszentelt deáki bencés fiókkolostor mellett a premontrei rend tagjai a szomszédos Sellyéről végezték. Az országot újraépítő IV. Béla 1251-ben a turóci premontrei monostornak 237
