Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Gaucsik István: Regionális jellegű kereskedelmi bankok a Mátyusföldön (1867 - 1950)
12 Galánta és Vidéke (a továbbiakban: GV), II. évf. (1897. febr. 28.) 9. sz. 1. 13 GV, III. évf. (1898. jan. 30.) 5. sz. 2. 14 A Galántai Hitelintézetre vonatkozó hírek már az alapítás előtt két évvel felbukkannak. A hangvétel a legkeményebb elutasítástól végül az elfogadás irányába mérséklődik: „Csupán azért, hogy egy néhány ember tárczájában nyugvó mindenféle eredetű váltó escompt útján esetleg az újonnan felállítandó pénzintézet tárczájába vándorolhasson, egy harmadik takarékpénztárra vagy hitelintézetre Galántán a legcsekélyebb szükség sem mutatkozik." GV, XI. évf. (1906. márc. 10.) 10. sz. 2. ...a pénzkezelés eddig itt nem cultivált ágai legalább is megengedik [...], hogy más kisebb forgalmú s csekélyebb anyagi jólétnek örvendő' járás, mint Dunaszerdahely, Bazin, Vágsellye, Nagytapolcsány stb. módjára három pénzintézetünk legyen. [...] A vállalatban különben időközben szerzett tudomásunk szerint oly tekintélyes nevű s vagyonú egyének vesznek részt, hogy annak materiális s morális jövője biztosítottnak látszik ..." GV, XI. évf. (1906. márc. 31.) 13. sz. 3. A galántai új intézetekre, a kialakuló versenyre és a válaszreakciókra (alaptőke-emelés) lásd ANBS, Galantská úverná banka, úč. spol., (1873) 1921-1946 (1950), (a továbbiakban: ANBS, GÚB), Kniha zápisníc - Ülési jegyzőkönyv 1903-1932. 93., 101-102, 105-106. Vagy lásd a Vágsellyei Hitelintézetet, amelyet az Első Vágsellyei Takarékpénztár néhány részvényese hoz létre. GV, Vili. évf. (1903. márc. 29.) 29. 18. sz. 1., GV, Vili. évf. (1903. ápr. 12.) 15. sz. 2. Három év múlva a Vágsellyei Hitelintézet vezetősége kiegyezett az új Népbank gründolóival, akik az igazgatóságba kerültek. Lásd GV, XI. évf. (1906. máj. 15.) 18. sz. 4. 15 A Galántai Takarékpénztár és az Első Vágsellyei Takarékpénztár adatai alapján (a forrásokat lásd a a melléklet 2. sz. táblázatában). Az 1895-1913 közötti időszak néhány mérlegtételére lásd a melléklet 2. sz. táblázatát. 16 Magyar Compass 1914/15, Budapest, 1914, 611, 1507, 1343. 17 A századelőre (1909-re) vonatkozóan a négy város pénzintézeti rangsorát is fel tudjuk állítani. Az első helyet négy bankjával Galánta foglalta el, amelyek együtt 750 000 korona részvénytőke és 3,8 millió korona betét felett rendelkeztek. A második helyen két intézetével Vágsellye volt található. Ezek 340 000 és 1,8 millió koronát betétet képviseltek. Harmadikként következett Szene (egy intézet, 200 000 korona részvénytőke és 975 000 korona takarékbetét), végül pedig Szered (egy intézet, 100 000 korona részvénytőke és 115 000 korona betét). Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat, 35. kötet, A Magyar Szent Korona Országainak hitelintézetei az 1894-1909. években. Budapest, 1913, 297., 298. 18 A két világháború közötti időszak jelenségeit, statisztikai források felhasználásával csak a Galántai Hitelbank és az Első Vágsellyei Takarékbank esetében tudtam vizsgálni, mivel ezen intézetek iratanyagai, még ha töredékesen is, de megmaradtak. 19 A kisebbségi bankok helyzetére lásd Tarján Ödön: A magyar kisebbség osztályrésze a csehszlovák demokráciából. Különlenyomat a Prágai Magyar Hírlap 1930. évi 33., 35., 37., 39., 41., 43., 45., 47. számaiból. Prága, 1930, 23-28. 20 Többek között például a 84. sz. 1919. február 25. törvényhez a csehszlovák korona létrehozásáról és a bankjegylebélyegzésről, vagy az intézményi autonómiát sértő 1919. december 22. 660. sz. rendelethez kellett alkalmazkodniuk. A takarékpénztárakra vonatkozott az 1920. április 14. 302. sz . törvény. A magyar intézeteket annyiban érintette, hogy a cégnevükben a „bank" megjelölést kellett használniuk, és üzletvezetésüket is módosítaniuk kellett. A továbbiakban: a korabeli megnevezést használom: Galántai Hitelbank (előtte Galántai Takarékpénztár), Galánta- Vidéki Hitelintézet (Galánta-Vidéki Takarékpénztár), Első Vágsellyei Takarékbank (El234
