Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Gaucsik István: Regionális jellegű kereskedelmi bankok a Mátyusföldön (1867 - 1950)

kenységüket. Jelentős szerepük volt a pénzügyi szolgáltatások vidéki kiterjesz­tésében, a hitelélet helyi megszervezésében, azonban a mezőgazdasági hitele­zés terén fellépő igényeknek nem teljes mértékben tudtak megfelelni.8 A takarékpénztárak az 1870-es évek végére és az 1880-as évek elejére a hagyományos „hitelrend­szerrel” („lokális jelleg, [...] térbeli és társadalmi töredezettség”) szemben az újítások közvetítői, kép­viselői, de egyben a korábbi szerke­zet továbbvivői is voltak. Az egysé­gesülő pénzügyi élet részelemeivé váltak és az Osztrák-Magyar Bank által megszabott normákhoz (pl. hi­teligénylések esetén) voltak kényte­lenek igazodni.9 3. A mátyusföldi „Gründerzeit” két hulláma A mátyusföldi hitelintézetek első alapítási hulláma az 1867-1873 közötti időszakra tehető. A vizsgált régióban a Szeredi Takarékpénztár alakult meg először, 1868-ban. A 20. század közepéig működő ban­kok közül a magyarországi bankrendszer kialakulásának fenti időszakában, a Galántai Takarékpénztár és az Első Vágsellyei Takarékpénztár jött létre. Mindket­tő 1873-ban, azaz a kibontakozó gazdasági és pénzügyi válság előestéjén kezd­te meg működését.10 A gazdasági depresszió ezeket az intézeteket kevésbé vi­selte meg, hiszen kockázatmentes üzletágakat műveltek, spekulációs üzletek­kel nem foglalkoztak, veszteségeik kisebbek voltak, ill. mérsékeltebb vissza­­esésés/növekedés jellemezte mérlegtételeiket. Például az Első Vágsellyei Takarékpénztár aktív üzletei közül a jelzáloghitel 1880-ra (1873-hoz viszonyítva) 127%-kal, a váltótárca-állomány 194%-kal növe­kedett, de az értékpapírok 49%-os csökkenést mutattak. Az utóbbi az ilyen jel­legű üzletek közel két évtizedig tartó jelentéktelenségét jelezte (az üzletágat a bank 1900-tól kezdi művelni, 1911-ig folyamatos növekedést érnek el). A biz­tonságos passzív üzletek közül a betétállomány 289%-ot ért el. Gyorsabb növe­kedési ütem az 1895-től 1913-ig tartó időszakban mutatható ki: jelzáloghitele­zés 263%, váltótárca 527%, betétek 479%.n Az 1890-es évek végének bankügyi fejlődését, a takarékpénztárak elterjedé­sét, a hitelviszonyok konszolidációját, a hitelnyújtás kibővülését, a kölcsönök kamatainak állandósulását ezekben a kisvárosokban is érzékelték.12 A kortár­223 78. A Galántai Takarékpénztár épülete

Next

/
Thumbnails
Contents